2015. április 18., szombat

9. fejezet



Már hajnali egy és Harry még mindig nem alszik. Mellette ülök az ágyon és simogatom a karját. Elég gyors és érdekes fordulatot vetett a kapcsolatunk. Nem láttam még fiút sír...ni.

Ebben a pillanatban beugrott egy talán emléknek mondható gondolat. Egy kis fiú a tó mellett. De hisz én ismerem ezt a tavat...

Sír és kavicsokat dobál a vízbe. Olyan ismerős... Az arcát nem láttam, de tudom... Érzem, hogy közel áll hozzám. Ki lehet ő? Ekkor hirtelen Harry felém fordul.




- Még mindig nem adtál normális választ arra, hogy- hogy találtál rám.- kicsit érthetetlenül beszélt.


- Egy lány mondta el, hogy merre mentél... De csak azért kerestelek, mert megéreztem, hogy baj van. De ezt már mondtam.- feszülten figyeltem.




Valamit még motyogott, de nem értettem tisztán. Nem is volt fontos. Legszívesebben jól le basztam volna a hülyesége miatt, de nem tehettem. Nem voltunk olyan szoros viszonyban.


- Milyen volt a gyerekkorod?- váratlanul ért a kérdés.




Nos, ez elégszemélyes. Nem szívesen beszélek erről senkinek. Az életem sötét korszaka csak rám tartozik. Nem volt valami fényes gyerekkorom. Mármint amit tudok róla.




- Nem nagyon emlékszem rá.- motyogtam.- A 11. Szülinapom előtti időszakomra nem emlékszem. - kicsit kínosan éreztem magamat, hogy erről kellett beszélnem.


Néma csönd volt... Nem az a kínos, inkább az a "most gondolkodnom kell".


- Neked milyen volt a gyerekkorod?- nem voltam benne biztos, hogy tényleg érdekel-e egy ilyen tapló magánélete.


- A 11. Szülinapomig csodálatos gyerekkorom volt.- szomorú mosolyt láttam az arcán.


Nem feszegettem tovább. Átakartam ülni az én ágyamra, de nem engedett el. Zavartan néztem rá.


- Tényleg idegesítő, pöffeszkedő, nagyképű és szexuálisan túltengett parasztnak tartasz?




Komolyan elgondolkodtam azon amit kérdezett. Így a fejébe égtek a szavaim? Hú...


- És te tényleg egy elkényeztetett, hisztis, beképzelt, öntelt, nagyképű libának gondolsz? - idéztem fel amit ő mondott. Elmosolyodott és csöndben maradt.


Hosszú ideig egyikőnk sem szólalt meg. Már azt hittem, hogy nem is fog hozzám szólni, de tévedtem.


- Szerintem ez csak egy álca. Tudom, hogy nem vagy ilyen.


Meglepődtem.


Leleplezte az évekig tartó hamis énemet. Átültem az ágyamra és betakaróztam.

Hogy jöhetett rá? Az évekig tartó álcámat, amit senki sem tudott leleplezni... Neki szempillantás alatt sikerült. Ennyire átlátszó lennék? De akkor a többiek miért nem vették észre?


- Hát akkor el kell szomorítsalak Styles.-mondtam- Mert én ilyen vagyok.


Lehunytam a szemem és az alvásra koncentráltam.


- Ha valóban ilyen lennél akkor nem érdekelne a véleményem és én sem.


Pff... Engem nem érdekel Harry. Álom világban él, ha azt hiszi az utálatom átalakul szeretetté. Ő sem gondolhatja komolyan, hogy pár jó szóért rögtön megszeretem?


~*~


A hátam fáj az olcsó ágytól. Bogarak mászkálnak a padlón. Huzatos az ablak és hideg van. Esni fog az eső és Harry horkolása nagyon zavaró. De legalább alszik. A tegnapi nap... Valóban aggódtam érte?

Biztos csak megijedtem. Ennyi az egész. Harry semmit sem jelent nekem.

Egyszer megmentett. Őt hívtam amikor bajban voltam.


Sóhajtok.



Kötelessége volt megmentenie. Elvégre amiket előtte csinált. És amikor megakart csókolni? Szörnyű.

Nyakig betakaróztam és a pléd alatt öltöztem át. Lehet mégis a felette lévő ágyat kellett volna választanom. Bogár mentesnek tűnik. De a legfontosabb természetesen az, hogy véletlenül se kelljen mellette átöltöznöm.

Próbálok óvatosan kisurranni, de ez lehetetlen a padlók nyikorgása miatt. Harry azonnal felkel.


Kifújom a levegőt amit idáig bent tartottam és az ebédlőbe sietek.


Minden szempár rám szegeződik. Méregetni kezdenek. Orromat fenn hordva megyek a tálcámért és a legjobban kinéző ételt veszem el az asztalról.


Egy alma.


Leültem a székre miután lefertőtlenítettem a helyet és törölgetni kezdtem az almámat. Körbe néztem, hogy honnan szerezhetek egy kést, de amikor visszafordultam Melody ült velem szemben. A lány aki lekapta Harryt a buliban.


Gúnyosan elmosolyodott.


- Nem értem mit eszik rajtad Harry.- fintorog.


- Már megbocsáss, de mit mondtál? - elönt az idegesség.


- Nem értem miért talált jobbnak téged, hogy megdugjon.


Elvette az almámat és elment.


Megdugni? Harry megdugott engem? Jézusom. Most mindenki azt hiszi, hogy lefeküdtem Harry Styles-szal?

2015. március 7., szombat

TUMBLR

Sziasztok!:)
Innentől kezdve, újra megtalálható a Prohibited boy c- fanfictionom a tumblr-n. Mivel rájöttem, hogy nagyon elhanyagoltalak titeket időhiányában, ezért iskolaidőben, órák között fogom írni a részeket. Így hetente/másfél hetente lesznek új részek. Remélem mindenkinek megfelel így!:) <3
http://prohibitedboy.tumblr.com/
u.i.: Új rész vagy ma, vagy holnap várható <3
Dóri xx

2015. január 1., csütörtök

8. fejezet

Sziasztok drágáim!
Remélem mindenkinek jól telik a szünet!:) Gondolom mindenkit érdekel, hogy milyen gyakorisággal  lesznek új részek! Szóval... a tanárok azt mondták, hogy Január és a Február még húzós lesz, de Márciustól már lazíthatunk, mert akkor az érettségizőkre figyelnek. Kiváncsi leszek, hogy mennyire lesz igaz ez. De mindenesetre reménykedem!
Sikerekben gazdag Újévet kívánok mindenkinek!:)
Pár kommentár és kövi <3

Oké... talán most az egyszer túl lőttem a célon.  Olyan gyorsan viharzott ki Harry a házamból, hogy  nem is gondoltam volna.  Azt hittem, majd nekem kell kituszkolnom őt innen. De nem így történt.  Nem is baj, ha megbántottam. Így legalább nem lesz egyfolytában a nyomomban. Úgy is csak azért "kedves" velem, hogy megdugjon. Amit nem fog! Inkább csókolok meg egy varangyot mint,  hogy őt. Remélem  jó messze kerülök tőle a táborban és kapok egy lakatot az ajtómra.

Miután bepakoltam mindent a nagy rózsaszín utazó táskámba, mint Poppy Moore a Vadócka című filmből, befeküdtem az ágyamba. Nem kellett sok idő és elaludtam, de hajnalban  valami különöset álmodtam.


"Egy barna hajú kislány üt a játszótéren és a babája haját fésülgette. Aznap sokan voltak kint a parkban. Tele kisgyerekkel. Néhány idősebb fiúcska megzavarta a lány nyugalmát azzal, hogy elvették a babáját. A  kölyök többszöri kérésére se adták vissza, sőt inkább jót nevettek rajta. Aztán megjelent a kislány előtt, egy talán egy évvel idősebb göndör hajú kisfiú és megvédte a babáért síró gyereket. Nagyobb küzdelmek árán és egy monoklival a szemén, de visszaszerezte neki a játékszert. 

- Ne aggódj Chloé, én mindig megvédelek!- mondta mosolyogva a kisfiú és megpuszilta  az imént említett kölyköt. "

Reggel zihálva ébredtem fel az ébresztőm hangjára. Mi volt ez az álom? És ki volt az a gyerek velem? Annyira hasonlított Harryre, de ő nem lehetett. Ugye?

Miután megreggeliztem, megnéztem még utoljára az e-mailjeimet, de csak anyám újabb kifogásait olvastam, hogy miért nem tudnak haza jönni továbbra sem.
Már meg sem lepődök igazából rajtuk. Már több mint egy hónapja nem láttam őket. De amint észrevettem őket ez nem hatja meg. Túlságosan is beletemetkeznek a munkába.
Az órára pillantottam és rájöttem, hogy indulnom kell, ha nem akarom lekésni  a kínzó, akarom mondani iskolai tábort.
Az komornyikom mindent bepakolt már a csomagtartóba, szóval nincs más dolgom, csak indulni.


***

Természetesen egy busszal kellett utaznom az igénytelen tinik sokaságával, de ennek tetejében még Harry mellett is kellett üljek, aki egész úton hozzám se szólt.   Aztán   természetesen valaki hátul rugdosta a székem, előttem pedig egy lány a menstruációs ciklusáról beszélt a fiújának. A másik oldalamon, pedig egy egészen elfogadható lány ült, aki kedvesen rám mosolygott.

Hamarosan megérkeztünk, de az osztályfőnök  nem hagyott senkit sem leszállni amíg, el nem mondta a fontos tudni valókat.

- Rendben gyerekek akkor figyeljetek! A szobatársakat mi osztottuk be, szóval azzal lesztek egy szobában aki mellett most, ebben a pillanatban ültök! Cserére nincs lehetőség. - mondta  és elindult lefele mikor megállítottam.

- Na ne!! Én külön szobát kértem, minden diáktól jól elzárva! Lakattal ellátott ajtót és Harry Styles mentes területet!- robbantam fel.

- Mss. Clayton! Nincs apelláta! Nem kivételezünk egy diákkal sem... Még az olyan fontos személyek gyerekeivel sem, mint maga! Oh és Mr. Styles és ön... ne hangoskodjanak az éjszaka folyamán.

Harry kéjenc vigyora halványan tündökölt arcán, majd felvette a táskáját és megállt mellettem, de nem nézett rám.- Ha ez vigasztal... Én sem akarok veled egy légtérben lenni.-  mindenkit félre lökve lement a buszról.

Lesokkolva álltam  és bámultam magam elé. Nem érdekel Harry, de valahogy mégis bántottak a szavai. Valóban ennyire elviselhetetlen teremtmény lennék?
Bevittem a cuccaimat a szobába és elfoglaltam az egyik ágyat miután lefertőtlenítettem.
Ránéztem Harry gondosan lepakolt cuccára és sóhajtottam. Annyira ő sem rossz...

Tegnap délelőtt még semmi baja sem volt. Aztán összevesztünk. Igaza van. Egy elkényeztetett kis fruska vagyok.

***

Este a tábortűzhöz készülődtünk, vagyis mindenki rajtam kívül. Nem volt kedvem bulizni. Nem volt kedvem semmihez sem, aminek Harryhez van köze. Inkább csak  átaludnám az egész tábort. De ahogy sejtem  Styles nem fogja figyelembe venni a szobatársi igényeimet azaz,  ne kúrjon a jelenlétembe.
Már hallottam, ahogy a többi lány elindul az erdő felé sikongatva és Harry-ről beszélve.
Még a gondolattól is kirázott a hideg, hogy én oda menjek. Lehunytam a szemem és elaludtam.



Éjfél körül járt az idő amikor zihálva felébredtem. Szörnyű álmom volt. Baljós előérzetem van. Mintha baj történt volna! Ránéztem az alattam lévő ágyra. Még mindig üres. Ekkor sajgó fájdalmat éreztem a szívemben.

Baj történt.

Harry.


Azonnal felvettem egy sport cipőm és amit elsőnek megtudtam fogni felvettem magamra és  futni kezdtem egy zseblámpával. Fogalmam sincs, hogy hova, de csak futottam. Mintha nem is én irányítanám a lábaimat.
Perceken belül részeg fiatalok között találtam magam.


- Hol van Harry?- kérdeztem meg minden embert akivel szembe kerültem.

Senki sem válaszolt.


- Azt hiszem a kőszirt felé ment.- mondta a lány a buszról. Sietősen rámosolyogtam, majd  futni kezdtem Harryhez.


Részeg volt.

A kőszirt szélén állt.

Azonnal elhúztam őt a szakadéktól és már terveztem, hogy elkezdek vele ordibálni, de zokogott...
Mi történhetett vele?
Magamhoz öleltem és simogattam a hátát. Próbáltam lenyugtatni.

- Harry... mi a baj?
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?- szipogott.

Kedvesen simogattam miközben próbáltam lenyugtatni.

- Megéreztem...

2014. október 30., csütörtök

7.rész

Sziasztok!
Sajnálom gyerekek, hogy nem előbb hoztam az új részt, de mint mondtam  a suli kemény. A fal másik oldalán c. blogomban már feltüntettem, hogy befogok fejezni pár régi blogot, hogy az "újakra" több időm legyen. Ezúton szeretném bejelenteni nektek, hogy dolgozni kezdtem az első könyvemen.
Remélem azért még vagytok kedves olvasóim és vártátok az új részt!:)
5 komment és kövi!



Fél öt fele járhatott már az idő amikor kiléptem a zuhany alól és megtörülköztem. Nem terveztem kiöltözni, hiszen csak Harry jön. Gyorsan lezavarom a korrepetálást és már mehet is. Valamiért, úgy érzem, hogy nem szabadna közel kerülnöm hozzá, de még is vonz magához. Ráadásul még mindig olyan érzésem van, mintha régen lett volna közünk egymáshoz. Amikor erre gondolok erős szúrást érzek a mellkasomban. Mintha valamit eltitkoltak volna rólam vagy a múltamból.
Gondolat menetemből a csengő hangja szakított ki. Már itt is van?
Gyorsan felkaptam  magamra a ruhadarabjaimat és lementem. Megálltam az ajtó előtt és belenéztem a kukucskálóba. Ő volt az...
Végig húztam párszor a kezemet a rövidnadrágomon és megigazitottam a hajamat, majd kinyitottam neki. Fiúsan elmosolyodva mért végig engem a falnak dőlve.
Ő ugyanazt a fehér pólót és a fekete szakadt farmerjét viselte amit a suliban is hordott. Mégis friss zuhany illat volt. Távolról is érezni lehetett.

- Még egy darabig itt fogunk állni, hogy bámulj vagy bemehetek?- felhúzta mosolyogva a szemöldökét. Tahó...
- Nem is néztelek. - motyogtam és arrébb álltam, hogy belépjen őfelsége harsány nevetésével és becsuktam az ajtót.


Beinvitáltam a nappaliba anélkül, hogy megkínáltam volna valamivel és leültem a kanapéra. Ő pedig kérdően nézett rám. Csak nem gondolta, hogy felviszem a szobámba? UGYE? Mert akkor nagyon jót nevetek.
Lassan leül mellém és még mindig engem bámul. Talán fordult a kocka?

- Mivel kezdjünk?- hátra dőlt és bekapcsolta a tévét mire elvettem a távirányítót és kikapcsoltam.
- Nem tudom. Mibe kell egyáltalán segítenem?- kérdeztem mikor újra bekapcsolta, én pedig megismételtem újra  a mozdulatomat, de nem hagyta, hogy kivegyem a kapcsolót a kezéből.- Ha kapok cserébe valamit oda adom. - kacsintott.
- Tehát ha kapsz érte egy pofont vissza adod?-mosolyogtam rá bájosan,  Mire felhúzta a szemöldökét és  kikapcsolta a tévét és lerakta a kávéasztalra. Úgy néz ki nincs valami jó kedve...

Elővettem a matek könyvemet és  magyarázni kezdtem neki, de nyilvánvaló volt, hogy ő nem figyelt. Félórán keresztül magyaráztam neki mikor felállt és csak annyit mondott, hogy : "Kimegyek a mosdóba".  Már mondani akartam neki, hogy merre találja, de különös módon egyedül, rögtön megtalálta merre van. Mintha úgy ismerné az egész házat mint a tenyerét...
Percekkel később visszajött.

- Kezet mostál miután végeztél?- néztem rá mire felhúzta a szemöldökét és kérdőn pillantott rám.
- Igen,  megmostam a mancsaimat anya. - gúnyolódott.- Annyira tisztaság mániás vagy.
- Te meg annyira idegesítő, pöffeszkedő, nagyképű és szexuálisan túltengett  paraszt vagy, hogy már a létezésedet is utálom!- tört ki belőlem az egész heti stresszem. Láttam rajta, hogy meglepődött és mintha kicsit rosszul esett volna neki..
- Oh, igen? Te meg egy elkényeztetett, hisztis, beképzelt, öntelt, nagyképű liba vagy, hogy nem is csodálom, hogy nincsenek barátaid!!- mondta és ott hagyva csapot papot kiviharzott a házból.

Talán most messzire mentem?  Lehet  nem kellett volna megsértenem, de na. Kijött belőlem és kész! Nem akartam megbántani... Pusztán stresszeltem egész héten hogy mégis, hogy lehet ilyen felelőtlen, hogy csak úgy itt hagy csapot-papot anélkül, hogy szólt volna bárkinek is. Nem mintha aggódtam volna érte vagy valami...

Összepakolom a könyveimet és felmegyek a szobámba és a plafont kezdem el bámulni az ágyamról. Talán tényleg ez a véleménye rólam? Egy hisztis, elkényeztetett picsa lennék? Talán tényleg ezt gondolja. Valóban ilyen rossz embernek tart? Tényleg ilyen jól sikerült az álcám, hogy elhiszi rólam, hogy ilyen vagyok? Nem is baj... Nem akarom, hogy bárki is tudja, hogy milyen vagyok. A végén még kihasználná, mert az emberek gonoszak. Nagyon-nagyon gonoszak. Viszont így félek, hogy elveszik az igazi énem... ami még megmaradt.
Talán jönni fog, majd egy ember aki képes lesz annyira a bizalmam férkőzni, hogy rájöjjön az igazi énemre? Vajon lesz aki képes lesz addig elviselni? Valaki aki tényleg megakar ismerni? Aki képes lesz tiszta szívéből szeretni?



Köszönöm szépen a chat ablakba írt üzeneteket és ezúton mindenkit szeretnék megkérni arra,  hogy likeolják be Diána Draskovics kommentárját , mert nagyon szeretném ha megnyerné a versenyt.  IDE KATTINTS 

2014. szeptember 10., szerda

6. fejezet

Sziasztok
Na  kicsit nyögvenyelősen de összegyűlt az az 5 komment :) Nagyon szépen köszönöm Pintér Nóra kommentjét. Hihetetlenül jól esett!!

FELHIVOM MINDENKI FIGYELMÉT A KÖVETKEZŐKRE!!!
Tolna megye egyik legjobb gimnáziumába nyertem felvételt. Méghozzá a legnehezebb tagozatára : Emelt nyelv és emelt óraszámú humán és reál.  Általában 6 órára érek haza ami nem túl jó, mert még tanulnom is kell. Szóval megkérlek arra titeket, hogy ne haragudjatok, hogyha nem hetente hozom a részt ( kommentektől is függ) most is úgy tudtam csak megírni ezt a részt, hogy beteg vagyok és amíg nem kapom meg a házikat addig gyorsan feljöttem bloggerbe.
5 komi után új rész.
Dóri xx



A hét közepe van. 3 napja, hogy írtam Harrynek. Még mindig nem jött suliba. Eléggé aggaszt a dolog, hogy miattam nem jár be. Sose szerettem senkit sem megbántani. Akár mennyire is egy el kényeztetett picsának tűnök, utáltam  megsérteni másokat. Ezt pedig sajnos elég sokszor elkövettem.
Mély levegőt vettem, majd  szokásos mozdulataimat tettem meg az iskola parkolójában. Szekrényemhez siettem és kivettem valamilyen füzetet és a kézfertőtlenítőt. Beleraktam őket a táskámba és szép lassan eltűntem a diákok között a folyosón. Mostanában nem tudom miért, de úgy érzem, hogy mindenki engem néz. Talán ő miatta? Lehetséges...
Lehet tudják, hogy miattam nincs itt? Ahj, annyira rosszul érzem magam, de nem mutatom ki.

Éppen a folyosó közepén állok és nézegetem az iskola térképet mikor megérzem valakinek a kezét a fenekemen és belemarkol. Megfordulok  és azonnal egy pofont akarok lekeverni a gyereknek de megfogja a kezemet.

- Cica én azt nem tenném.- kacsintott és  egyre közelebb jött hozzám.

Szinte már neki préselődtem a falnak és próbáltam kirántani a kezemet az ő kezei közül, de nem sikerült. A mosdó felé húzott, ahova nagy nehezen sikerült berángatnia. Sikítani akartam, de befogta a számat  és erősen szorított. A könnyek lefolytak arcomon. Nem hiszem el, hogy ez történik. Lehetetlen. Hova kerültem?
Szinte már letépte rólam a kabátomat mindkét kezével ezzel szám fedetlené vált.

- HARRY!!- ordítottam ahogy csak tudtam könnyeim között.

Azonnal számra tapasztotta a gyerek a kezét és  nevetni kezdett. Tudta... Mindenki tudta, hogy Harry nincs.  Talán pontosan ezért bátorodtak fel ennyire. Tudták, hogy rá fognak támadni?
Nem is értem, hogy hívhattam őt... elvégre még csak jó viszonyban se vagyunk. És ő nincs itt...
Lassan feladtam a harcot és már nem ellenkeztem. Beletörődtem...
Undorító ocsmány kezei hirtelen abba hagyták testem tapogatását, amire kinyitottam a szemem.

- Mi a faszt képzelsz magadról Derek?-  hallottam meg azt az ismerős, mély és rekedtes hangot.
- Mi a szart keresel te itt Styles?- kérdezte a gyerek fájdalmasan.

Harry épp a falnak nyomta és hasba vágta.  Folyamatos ütéseket mért  Derekre aki  leköpte őt.
Nem láttam  Haz arcát, de testén láttam, hogy mennyire ingerült. Bemérte az utolsó ütést rá, ezzel a földre rogyott.

- Ha még egyszer hozzá érsz, akkor  az életet is kiverem belőled!-  belerúgott egyet  utoljára és a gyerek kiszaladt a mosdóból. Csoda, hogy még lábra tudott állni ezek után...

Harry megállt előttem és végig nézett rajtam.  Felsőtestemet kezdte vizslatni és az ingemért  nyúlt. Úr isten! Ez a beteg barom! Ezek után még van képe letapizni?? De tévedtem...
Szép lassan vissza gombolta felsőm gombjait és fülem mögé tűrt egy tincset.

- Megsérültél?-  mintha aggódás látszott volna a szemében.

Nem tudtam válaszolni, inkább szorosan hozzá bújtam. Tudtam, hogy meglepődött, mert megfeszült a teste  karjaim között. Már azt hittem nem fog visszaölelni, mikor megéreztem hatalmas nagy karjait körém fonódni.
Annyi kérdésem lett volna hozzá, de abban a pillanatban egyre se emlékeztem.

Nyugtatólag simogatta hátamat, amíg szép lassan el nem állt a sírásom. Már hosszú percek óta álltunk  egymás karjaiban és  még sokáig úgy is maradtunk. Csodálatos illata volt. Testének hője felmelegített és karjai által amik körém voltak fonódva, biztonságban éreztem magam. Aranyos fürtjei  nyakamon pihentek. Annyira tökéletes volt a pillanat.

- Köszönöm.- suttogtam hosszú percek után.

~Harry Styles~

Épp a mosdó előtt mentem el, mikor meghallottam Chloe hangját amint a nevemet kiálltja. Azt hittem csak képzelődöm, elvégre miért pont Chloe kiáltaná a nevemet? Utál...
De amikor meghallottam zokogását, azonnal berontottam. Nem hittem a szememnek. Derek, a drága mostoha bátyám épp megerőszakolni tervezte azt a lányt aki miatt elmentem egy időre. Elmentem, mert azt hittem, ha távol tartom magam tőle, talán elmúlnak az érzéseim. Érzéseim? Érzek egyáltalán valamit iránta? Nem hiszem. Talán csak azért gondolom így, mert még új volt? Vagy azért ami régen volt? 

Miután  még a szart is kivertem Derekből, furcsálltam, hogy képes volt a saját lábán kisétálni. Odaálltam Chloe elé és végig néztem rajta. Félt, remegett és biztos voltam benne, hogy ilyenben még sose volt része. Inge teljesen ki volt gombolva ezzel felette mellének és melltartójának egy részét. Gyönyörűen nézett ki Chloé még így is. Szép lassan begomboltam ingét és  mélyen a szemébe néztem.

- Megsérültél? 

Ahelyett, hogy válaszolt volna, szorosan  hozzám bújt. Meglepődtem gesztusán. Elvégre... miért tenne ilyet, ha utál? Lehet csak annyira félt, hogy örült nekem? Nem tudom, de  a lényeg az, hogy most éppen ölel.
Viszonoztam gesztusát és vállába fúrtam a fejem. Remegett karjaim között és zokogott. Nyugtatólag simogattam a hátát amíg el nem álltak könnyei. Belélegeztem  csodás illatát. Test hőmmel felmelegítettem őt. Karjaim által tudta, hogy biztonságban van. Magassága miatt, nem kellett lábujjhegyre állni, hogy  nyakamba fúrja arcát. Annyira tökéletes pillanat volt. 
Talán percekig állhattunk úgy mikor megszólalt : 

- Köszönöm.

Meglepődtem egyszavas mondatán és tágra is nyíltak szemeim. Idő kellett hozzá, hogy feldolgozzam, mert sose hittem volna, hogy megfogja köszönni. Úgy véltem, hogy elfog lökni magától és gyorsan kezet mos, majd ruhát cserél, mert hozzá értem és undorodva néz majd rám, de nem.
A csöngetésre szép lassan elhúzódtunk és egymás tekintetét vizsgáltuk. Mennyire szép, barna szeme van. Még így is, hogy kisírta.  Uh, Harry ne nézd már ennyire. 

- Mosd meg az arcod, aztán menjünk órára.- mosolyogtam, mire bólintott.



~Chloe Clayton~

A nap további részében sok időt töltöttünk el Harryvel. Nem is annyira idegesítő, mint gondoltam. Ez idő alatt egyszer sem próbálkozott be nálam. Aminek nagyon örültem is, mert nem volt kedvem megint veszekedni vele. A tanár úr megkért rá, hogy én korrepetáljam Hazzat a másfél hetes hiányzása miatt. Ennek annyira nem örültem, mert múltkor mikor nálam voltunk akkor is rám mozdult és oké, hogy most egy csomót beszéltünk, de puszi pajtásoknak még nem kell lennünk. Egyáltalán miért én korrepetáljam? Nem én vagyok itt a legokosabb...
Bár mondjuk egyedül én beszélek ebből az osztályból Harryvel. 

- Jössz amúgy a holnapi kirándulásra?- kérdezte miközben leültem az ebédlőben.- Beleszámít az év végi jegy 60% -ba. 
- Ja, megyek. Már kifizettem.- motyogtam és tovább ettem.- Miért te jössz?
- Aha. A táborok a legjobbak a suliban. Főleg, hogy most Sussex Heritage Coast-be megyünk.- túl nagy buzgósággal mondta. Minek örülhet ennyire? 
- Nem tudom.. én nem várom annyira. Együtt lenni egy szobában egy rakás igénytelen lánnyal.- megráztam a fejem.- Lehet  kérek egy saját szobát.-  erre felnevetett.
- Ebben a gimiben tudod... összevissza lehet.-kacsint.- a lányok a fiúkkal is egy szobában lehetnek.- nemes egyszerűséggel közölte. Amitől az állam  a földet súrolta. Ez undorító!!
- Kösz... de maradok a külön szobánál.



2014. augusztus 12., kedd

5. fejezet

Sziasztok!:))
Annyira édesek vagytok istenkém!
12 feliratkozó.  több mint 1600 megtekintés már az első nap összejött a 4 komment. Annyira szeretlek titeket ♥
Bocsánat hogy nem vasárnap hoztam az új részt de nyaralok és így nehéz:||
De jó olvasást, így hajnali 3 fele:DD
5 komment után kövi:)
(( előre bocsánatot kérek a helyesírási hibák miatt, de tényleg nagyon fáradt vagyok))

Már egy hete, hogy Harry nem jár suliba. És valamiért úgy érzem, hogy részben miattam. Nem tudom ,hogy mit tettem... és azt sem tudom, hogy miért érdekel, hogy haragszik rám. Természetesen, hogyha haragszik.  Talán túl durva voltam vele a napokban? Elvégre az utolsó órákban nagyon kedves volt velem. De lehet ez csak álca. Nem lepődnék meg, ha csak azért műveli, hogy  bekerüljön a maci a málnásba.
Viszont valamiért mégis bűntudatot éreztem.

Az órák után azonnal haza siettem és miután oda adtam Joseff-nek a kulcsokat, hogy parkoljon le a kocsimmal, bementem a házba és azonnal vettem egy forró fürdőt. Imádtam lemosni magamról a koszt, ami a suliban ragadt rám. Lehet külön padot és széket kéne csináltassak minden osztály terembe? Hm... ez nem is olyan rossz ötlet.

Gondolataim akaratlanul is Harryre terelődtek. Mostanában sokszor eszembe jut. Megmagyarázhatatlan okokból...
Belegondolni, hogy megbántottam valakit, önmagában annyira nem érdekelt. De, hogy Harry Styles-t bántottam meg, az mégis aggaszt. Talán mert félek, hogy csinál velem valamit? Vagy valami teljesen más dolog miatt? Nem tudom miért, de úgy érzem titkol előlem valamit. Ah, persze, hogy úgy érzem, hiszen nem is ismerem.
A plafont bámultam és most valamiért nem esett olyan jól a fürdés, mint szokott. Kiszálltam a vízből és felvettem köntösömet és lementem a nappaliba.
Különös érzés fogott el, mikor leültem arra a kanapéra, amihez több mint egy hete Harry szegezett. Még mindig frissen van előttem az a kép, amikor büszkeség tölti el, hogy megdughatja azt a Melody nevű lányt.
Mikor rá gondolok még most is elkap a düh. De nem tudok ezzel foglalkozni mikor tisztán érzem, ahogy erősen lenyom a kanapéra és sérülést hagy, csuklómon. Amit másnap igyekezett simogatással csillapítani. Még mindig előttem van, ahogy göndör fürtjei meginogtak mozdulatától és mosolygó tekintetével figyelte mozdulataimat. Jóleső érintését még most is érzem, amit puha ujjaival okozott. Emlékszem kedves, rossz fiús mosolyára, amivel akkor illetett mikor felnéztem rá. Megjelentek édes kisfiús gödröcskéi és csillogott a szeme. Azok a szürkés zöld szemek. Várjunk csak?
Mintha láttam volna valahol. Halványan emlékszem csak, de tudom, hogy láttam  már azt a szempárt.
Bár lehet csak álmodtam...
Mostanában sokszor álmodom azt, hogy Harry a szobámban van és figyel. Fogalmam sincs miért, de nem tudom kiverni őt a fejemből. Ez már kezd kicsit zavaró lenni. Hogy gondolhatok folyton rá, miközben úgy utálom?

Harry a legidegesítőbb személyiség akit valaha is ismertem. Bezzeg a régi sulimba ott mindenki megvolt a maga társaságával. Sohasem volt arra példa, hogy valaki át megy egy másik "klikk"-be. Most jut eszembe. A régi suli. Zoé!
Zoé  azóta a legjobb barátnőm amióta csak az oxfordi suliba kerültem. Előtte egy fiú volt mikor egy hasonló iskolába jártam mint ahova most. Már nagyon halványan emlékszem rá, de barna, göndör haja volt.  Másra ugyan nem emlékszem, de tisztában vagyok azzal, hogy szerelmesek voltunk. És természetesen ők is gazdagok voltak. Bár emlékeznék a nevére....

Na de térjünk vissza Zoéhoz. Át kéne már hívnom az biztos! Régóta beszéltem vele. Bevallom őszintén a közösségi oldalaimon és régen voltam már. Lehet fel kéne néznem facebookra.

Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopomat. Megnyitottam az egyik keresőt és beütöttem a "f" betűt. Rögtön kiadta a kívánt szót és be is léptem a fiókomba. 26 ismerősnek jelölés, 5 üzenet és 59 értesítő. Nos igen, régen voltam fent.
Rámentem gyorsan Zoé nevére és egy halom üzenet sorakozott. Úgy döntöttem, hogy majd később elolvasom és írok neki, hogy nincs-e kedve holnap átjönni. A válasz rögtön érkezik. Természetesen  beleegyezett.
Rámegyek a függőben lévő ismerősök listájára, majd végig görgetem. Szinte mindegyik az iskolából van. Nagyon egy név sem tűnt fel nekem, mikor kiszúrtam Harry Styles-szét. Nagyot nyelek...egy hete ez az első életjele. Vesződve ugyan, de rámegyek a visszaigazoló gombra és végig nézegetem a képeit. Összesen 4 képe van, de mindegyik a "rossz fiús" énjét tükrözik. Rámegyek az értesítőimre és még több Harry Styles fogad. Kommentárok, kedvelések sokasága fogad. Rámegyek egy-kettőre és máris feldühít.

"Szexi vagy bébi ;) "
"Hm, tetszetős :* "
" Ez a ruha  lesz rajtad a ma esti bulin? Mert, ha engem kérdezel...tökéletes lesz ;D "

....És még sorolhatnám. Ezek mondjuk nem az elmúlt 1 hét alatt érkeztek, de legalább itt még tudtam, hogy nincs semmi baja és még mindig ugyanaz a tuskó.
Rámegyek a többi üzenetre és ebből anyu és apu volt a legfontosabb...Zoé után. Elolvastam őket és mosolyogva válaszoltam élményükre, majd megnéztem a maradék két üzenetet is megnéztem, de amikor megláttam kitől jött az egyik, a másik annyira nem is érdekelt már.

Harry Styles:
 Szia bébi
Tényleg ne haragudj azért amit ma tettem... a kezeddel. Tudom, hogy sokkal szórakoztatóbban is telhetett volna az este ;)
Nem tudom, hogy milyen gyakorisággal használod a facebookod, de a képeid észbontóak. Lesz mire recskázni ;)))


Chloe Clayton:
1. nem vagyok a bébid ;)
2. Már  alig látszik belőle valami...
3. Szórakoztatóbban? Mégis mit értesz ezalatt? Még inkább nevetség tárgyává akartál tenni? :D
4. Recskázni? Még mindig nehezen értem meg, hogy- hogy létezhet ilyen szexuálisan túl tengett ember.
Tudod azt hittem  több mint egy hete, hogy  mégis csak van szíved, de amikor a szekrényednél bunkó voltál velem.. rájöttem, hogy tévedtem ;)
Egyáltalán  miért nem jársz már egy hete suliba?



2014. augusztus 3., vasárnap

4. fejezet

Sziasztok!:)
Íme a 4. fejezet!:)
Remélem így már kicsit kezd átláthatóbbá válni a történet. Egyikük sem  adja önmagát mások előtt. A kérdés már csak az, hogy egymás előtt...képesek lesznek-e ?
Köszönöm a nagyon kedves kommentelőket és a feliratkozókat!:))
4 komi után kövi!:)

Dóri xx



Összehúzta a szemöldökét és mosolyogva  hátat fordított nekem. Hát ennek most mi baja van?
Ahogy kicsit előrébb hajolt göndör fürtjei megremegtek. Hátizmai megfeszültek és tökéletesen kirajzolódtak fehér pólójában. Ahogy megköszörülte torkát,  megszólalt rekedtes hangja, amitől a lányok elaléltak. Persze én kivétel vagyok. Elvégre mikor jönne be nekem egy ilyen tuskó? Foltok vannak miatta a kezemen. Sáros lett tőle a ház amit reggel szépen kikellet  magyaráznom Carlanak miután észre vette, hogy jóval nagyobb a lábnyom mint amit én hagynék.

- Ne nézz ilyen feltűnően. Éget a tekinteted- felkuncogott.
Honnan a picsából tudhatta, hogy őt bámulom? Gyorsan elkaptam a fejemet és akkor jöttem rá, hogy  az ablakban látszik a tükörképünk. Baszki...
Valamiért felforrósodott az arcom és rögtön érdekesnek találtam a könyvem elemzését. Végül meghallottam édes nevetését. Édes?

~Harry Styles szemszöge~


Mikor meghallottam, hogy Chloe Clayton az iskolánkba jött, nem hittem a fülemnek. Azonnal felkerestem őt, és amint nyilvánvalóvá vállt, hogy nem ismert fel, inkább nem is emlékeztettem. Az nem rám vall. Mindenki rájött volna, hogy  nem is vagyok olyan rideg. De nehezen tartottam vissza magamat, hogy ne mosolyogjak rá és kérdezzem meg, hogy van mostanában. Viszont... amikor megütött és rögtön a mosdóba sietett kezet mosni, rájöttem, hogy megváltozott. Gondolhattam volna...
De azért remélem, hogy  a régi Chloe még ott van benne valahol. Elvégre ugyan az a csillogó kék szem. Az a tökéletes barna haj, amit régen göndören hordott. Hiszen ő ugyan az kívülről, csak felnőtt és sokat fejlődött a teste. Oh, istenem amikor az a csipkés koktél ruha volt rajta, istenem, hogy miket képzeltem el vele. Tökéletesen kiemelte melleit és hála isten rá is láttam dekoltázsára, amit a csipkének köszönhettem.
Nos, szóval igen elég fejlett volt felül és oh, istenem azok a feszes fenekek. Oh, jézusom, hogy mennyire tökéletes az alakja.

Annyira haragszom magamra, hogy fájdalmat okoztam neki. De a tökömért kellett megütnie. Negyedszerre is....
Oké-oké... lesmároltam, de... azt hittem, hogy ő is szeretné. Mindegy. Remélem nem hitte azt, hogy megakartam dugni. Jézusom...tuti azt hitte! Izé. persze, hogy megakarom, de nem most!
Nem akarom letudni őt egy, egy éjszakás kalandnak.
Előző órán, azt hittem kicsit megkedvelt legalább. De, amint láttam nem. Vagyis... ha nem kedvelne egy picit sem... akkor miért jött volna el velem abba a buliba? Amit Melody sikeresen tönkre tett. Már majdnem megcsókoltam... és tudtam, hogy ő is belement volna... erre meg fúúú az a lány. Annyira idegesítő már, hogy egyfolytában a nyakamon lóg.
De Chloe és annyira butus. Attól, hogy külön kocsival jött, az nem jelenti azt, hogy nem is velem jött. Hiszen egész végig velem volt. És úgy szorította a kezem, mintha  elakarnám engedni az övét. Nem érdekel, ha letagadja, de éreztem. Khm... elég erős a marka.

Jézusom... a gondolataim olyanok, mintha megint bejönne. -megrázom a fejem.-
Nem, dehogyis. Csak feljöttek a régi emlékek, ahogy megláttam. Ez csak a pillanat heve. Elkel tűnnöm egy kis időre, nem szabad vele beszélnem.

A csöngetéssel egy időben  álltam fel, és rohantam ki a teremből,egyenesen a szekrényemhez és bevágtam a könyveket.


~Chloe Clayton  szemszöge~


Furcsálltam, hogy Harry ilyen gyorsan kiviharzott a teremből. Hiszen, ebben a pár napban, minden óra után bevárt és ellőtt pár perverz poént amit nem díjaztam és tudta, hogy ezzel felhúzott, így folytatta. Belenéztem a táskámba, mikor  bepakoltam a könyveket és rájöttem, hogy mi hiányzott. A spanyol füzetem. Véletlenül Harry eltette a feljegyzéseimet mikor párban voltunk. Megyek és megkeresem.
Megfogtam a táskámat és utána siettem. Mikor megláttam a szekrényénél, magam sem tudom miért, de megigazítottam a ruhámat és a hajamat, majd kihúzva magamat oda mentem hozzá csipőringásom kísérletében. Rátettem izmos felkarjára a kezemet, hogy felhívjam magamra a figyelmét.

-Harry vissza tudná...
- Nem érek rá.- lelökte magáról a kezemet és becsukta a szekrény ajtót, majd el viharzott.

Ennek meg mi baja lett? Talán túl durva voltam hozzá az órán és megsértődött? Vagy azért mert megfogtam a karját? Várjunk.. most komoly hozzá értem?
Azonnal a mosdóba siettem és kezet mostam.
Oké... tehát miért is rohant el? Én tettem valamit? Vagy... más?
Nem tudom.. viszont az biztos, hogy teljesen az ellenkező irányban van a spanyol terem, mint amerre ő ment.
Ekkora egy barmot. Mikor kiértem a folyosóra, néhány lány féltékeny, dühös tekintettel nézett rám. Oké, pár napja vagyok itt, de már utálnak? Jézusom ennyi  irigy embert. Tuti csak a szépségemért irigyelnek és remélem nem másért. Remélem nem ő miatta.

***

Harry nem ment be egyik órájára se ami velem lett volna. Nem láttam a folyosókon és sehol. Nem mintha kerestem volna... vagy ilyesmi. Csak... nem tudom.
Tegnap amikor a szemembe nézett annyira ismerős volt. Mintha láttam volna már ezeket a szemeket valahol. De ez hülyeség.

Beraktam a mosogatóba a tányéromat és felmentem a szobámba. Bezártam az ajtómat és amikor meggyőződtem róla, hogy senki sem lát, felvettem egy melegítő alsót és egy kinyúlt pólómat.
Senki se mondaná meg rólam, hogy vannak ilyen ruháim is, de őszintén? Imádom őket. Annyira kényelmesek. De ez, és természetesen még egy csomó dolog nem derülhet ki rólam. Senki se tudhatja meg, hogy a rideg, nagyképű, egoista lány mögött mi is rejtőzik. Mert őszintén? Egyik sem igaz rám. Mindennap órákon át hitegetem magamat, hogy igen, nyugalom Chloe, tökéletesen nézel ki. Miközben tudom, hogy messze vagyok tőle és nem vagyok szép. De ezeket senki sem tudhatja meg. Senki! Mert, ha ez egyszer kiderül... képesek lesznek tönkre tenni. Fogást találni rajtam! De nem hagyhatom... Őszintén?
Nem vagyok önmagam.


2014. július 27., vasárnap

3. fejezet

Sziasztok!:)
Köszönöm a kedves kommentárokat és a feliratkozókat!:)
Viszont. Kedves Blogger csicskák nevű szánalmas ember. Ezennel szeretnélek megkérni arra, hogy a baloldalon található chat ablakot ne használd, a részekhez ne kommentálj, ne nézd a blogot. Egy szóval... takarodj innen!
Megértésedet köszönöm :))
3 komi és új rész :)
Jó olvasást!:)
Dóri xx




Hamarabb haza értem, mivel 10 kor erre már nem járt nagyon senki, ezért tiszta volt az út. Amint megláttam a kocsiját befordulni a sarkon azonnal ajtómhoz rohantam és táskám labirintusában kerestem a kulcsokat. Bassza meg.! Mikor megtaláltam sietősen akartam kinyitni a zárat, de sehogy sem találtam bele a lyukba.
-Had segítsek!- megfogva kezemet beletalált elsőre a kulcslyukba és kinyitotta az ajtót és gyengéden belökött rajta.- Miért mentél el ilyen hamar?- HÁT A POFÁM LESZAKAD!
-  Amint láttam, elég közeli kapcsolatban álltok azzal a lánnyal. Nem értem minek kellenék oda!.- teszem le a táskámat. És köszönöm, hogy segítettél kinyitni az ajtót, de most már mehetsz!- követtem őt a konyhába és mosolyogva neki támaszkodott a pultnak.

-Féltékeny vagy?- kajánul elmosolyodott, mire én élesen szívtam be a levegőt.
-Én féltékeny egy ribancra?- cinikusan felnevettem.- Na ne nevetess kérlek!

Megjelent egy csúfos mosoly arcán, amitől még jobban undorodtam tőle. Megakartam fogni és kilökni őt a házból, de sokkal erősebb volt nálam. Csak még jobban felidegesített. Várjunk... nem vette le a cipőjét amikor bejött a házba. Most tiszta sár minden. FÚJ!
- Harry még a cipődet se tudtad levenni??- rárivalltam.- Behoztad a cipőddel a sarat!
- Az előbb elakartál küldeni, de most már azt akarod, hogy vegyem le a cipőmet?-igaza volt..elakarom küldeni biztos?- Hol vannak a szüleid?- felhúzta a szemöldökét.
- Üzleti úton...-motyogtam.- Levennéd a cipődet?- most maradásra biztattam?
Egy főlényes mosoly kerekedett arcán és levette az elő szobában, majd a nappaliban leült és felrakta a lábát a dohányzó asztalra amit lelöktem onnét, ezzel még nagyobb nevetésre késztettem. Megforgattam a szememet és leültem mellé.
- Tehát akkor miénk az egész ház?- kacsintott, mire összehúztam a szemöldökömet.- Nyugi már csak poénkodot.-motyogta.- Na szóval... aki lekapott az előbb az Melody volt. Egy lány aki odáig van értem és úgy kúrhatom meg ahogy akarom, mert csak örül annak, hogy foglalkozom vele.- a legnagyobb nyugalommal közölte velem. Mire elképedtem. Hogy beszélhet így egy lányról?
- Undorító vagy.- mély levegőt vettem.- Átgondolod néha, hogy miről beszélsz? Nem értem, hogy ezek után a csaj, hogy szerethet téged- felakartam állni, de vissza rántott.- Eressz el!- fortyogtam

Száját számra tapasztotta mire én teljesen lesokkoltam. Mit művel? Puha telt ajkai vadul mozogtak enyémeken, majd lehunytam a szememet, de mielőtt vissza csókoltam volna észbe kaptam és eltoltam magamtól, majd arcán csattan a kezem.

- Többet meg ne próbáld!- sziszegtem a fogaim közül.-  Megértetted?- hirtelen  erősen rányomott a kanapéra, ami puha volt, de még így is fájt.
- Megmondtam, hogy többet ne emelj rám kezet.- szemei elsötétültek és ridegség volt bennük. Megijedtem...- Ne haragudj nem tudom mi ütött belém.- kapott észbe és elengedett.
- Menj... el...innen..most!- könnyes lett a szemem ahogy felrángattam és kitoltam az ajtón. 
- Kérlek had magya...
- Nem érdekel!!

Kulcsra zártam az ajtót és felfutottam a szobámba. Sírva zuhantam az ágyra és fájós csuklómat masszíroztam. Pár perce történt csak, de már is tarka színű foltok lepték be. Undorító féreg.
Egyáltalán, hogy merészelt megcsókolni? Hogy  fordulhatott meg a fejében? Legszívesebben most bemennék a fürdőbe és addig mosnám a számat amíg minden egyes milliméterem amihez ő ért tiszta nem lenne, de nincs erőm rá. És nyugodtan foghatnám arra, hogy azért, mert fáj a testem ahogy a kanapénak nyomott, de akkor hazudnék. Nem akarom le mosni a számról. Mert őszintén? Élveztem puha ajkai mozgását számon és ha nem utálnám ennyire ezt a farkat akkor vissza csókoltam volna. De ez sose fog megtörténni, mert minden egyes porcikáját ki nem állhatom Harry Stylesnak. Egyáltalán mit is képzeltem, hogy elmegyek vele abba a buliba?
Jól tudtam mire készül és mégis  elmentem. De pofára esett, mert nem hagytam, hogy megdugjon. És sohasem fog neki sikerülni! Le is tehet rólam. Tudom, hogy bejövök neki. Elvégre kinek ne jönnék be? Megvan bennem minden ami kell egy srácnak. Tökéletes vagyok és megkel hagyni, hogy Harry is elég helyes...

***
Reggel mikor felkeltem rögtön az órára pillantottam és rájöttem, hogy késésben vagyok. Gyorsan kiugrottam az ágyból és a fürdőbe rohantam elkészülődni, majd  felkaptam a székre kiterített testhez simuló ruhámat. Megfogtam a táskámat és lerohantam az ebédlőnkbe, ahol Carla már tálalta az 3 tojásos reggelimet. Igyekeztem gyorsan elfogyasztani és amint végeztem beültem az én rózsaszín kis Porschémba és a börtönbe siettem.
Besiettem Spanyol órára és beültem leghátulra. Sehol se láttam őt. Már kezdtem megörülni, hogy nem jött suliba, de aztán megjelent. Féloldalas mosoly jelent meg a száján mikor észrevett és a mellettem lévő szabad padban foglalt helyet. Csodás...
Tudomást sem vettem róla. Hiába próbálta felhívni a figyelmemet azzal, hogy papír galacsinokkal dobált, sms-t írt vagy megkérte az előttem ülőt, hogy szóljon nekem, mert nem sikerült. Pedig magamban halálra nevettem magam. Annyira édes volt, ahogy próbálkozott. Álljunk csak meg egy pillanatra... édes? Ő? Ugyan már tegnap sérülést okozott nekem. Ez a kis..fúú...
Gondolatomat  az előttem ülő zavarta meg azzal, hogy hátra adott pár lapot és közölte velem, hogy adjam tovább Harrynek. Nem szívesen tettem, de miután leemeltem magamnak egy lapot Harry felé nyújtottam őket aki csuklómra meredt. Nem értettem, hogy mi a baja amíg észre nem vettem, hogy a foltok a bőrdzsekim alól kilátszódnak.
Gyorsan leraktam az asztalára és lehúztam a kabátom ujját, majd erősen olvastam a lapon szerepelt dolgokat. Mikor mozgásra lettem figyelmes körülöttem. Csoport munka? Na ne már... nem is ismerek senkit!

- Styles és Clayton is tolja össze a padját, ha már mindketten pár nélkül maradtak.-mondta a tanár és tovább ment.

Már ellenkezni akartam, hogy én biztos nem leszek vele egy csoportban, de már késő volt, mert összetolta a padunkat. Miután elmondták a feladatot neki álltam anélkül, hogy hozzászólnék. Óvatosan kezemért nyúlt amit elhúztam .

- Kérlek Chloe... ne haragudj rám.-  kezemért nyúlt és gyengéden megfogta.- Ne haragudj, hogy bántottalak...- végig simította foltokon.- Nem akartam. Csak tudod engem még soha senki nem ütött meg és te már négyszer is. Oké, hogy a legtöbbször tahó voltam, de tegnap nem érdemeltem meg. Elég lett volna, ha ellöksz és elmondod, hogy ilyet kurvára ne csináljak többet.- folyamatosan a kezemet vizsgálta.- Nagyon haragszom magamra.- mélyen a szemembe nézett és megpuszilta a foltokat.

- Nem haragszom...- magamon is meglepődtem és rámosolyogtam. 
De amin még jobban meglepődtem az-az volt, hogy nem húztam el a jobb kezemet míg a feladatokat csináltam, hanem engedtem, hogy simogassa csuklómat. Néha-néha ő is közbe szólt, hogyha rosszul írtam valamit és meglepődtem, hogy Styles ennyit tud. Ugyanis nem volt az a hülye gyerek akinek beállítottam.
Lassan vége lett az órának és a mi párosunk végzett legelőbb. Megnéztem az órarendemet és a következő óra irodalom volt. Csodás...

Lassan bebattyogtam és leültem a padba. Szinte minden fiú figyelme rám tapadt, majd percekkel később elfordultak. Először nem értettem, hogy miért, de aztán rájöttem, hogy bejött Styles a terembe és az előttem lévő padban foglalt helyet, majd rám mosolygott. Ezzel meg mi a tököm van?
Nem vettem róla tudomást, így vissza fordítottam fejem a körmeimre és tovább piszkálgattam őket.
Oké, az előző óra jól telt ahhoz képest, hogy vele voltam egy csoportba. De azt ne várja el, hogy rögtön puszipajtások lettünk csak, mert hagytam, hogy simogassa a foltokat a csuklómon amiket Ő  csinált. 
Mikor felnéztem az ő kíváncsi tekintetével találtam szembe magamat.

- Mi van?

2014. július 20., vasárnap

2. fejezet



Az óra közepe fele párokat kellett alkotni. Természetesen én Harryt kaptam. Legalábbis azt hiszem ezt a nevet mondta a tanár. Kihívott minket a katedrára és nem túl nagy boldogsággal kimentünk. A tanár úr vonakodva figyelt minket, majd azt mondta: Harry Afganisztáni szolgálatai lezárultak és haza jött a vonattal. Chloe, mint kedvese ként örömmel ugrasz a nyakába és szenvedélyes csókot adsz neki.
Nagy szemekkel néztem rá, majd Styles-ra. Kizárt, hogy megöleljem. Na és az meg még nevetségesebb, hogy megcsókoljam.

- Ezzel?- jelent meg a fintor az arcomon és mutogattam társamra. Még a hideg is kirázott, hogy hozzá keljen érnem egy romlott alakhoz.

- Vagy ez, vagy az egyes! Válasszon!

***
Nos igen. Öhm, első nap és már rögtön egy egyes. Anyámék kifognak csinálni. Bár… amiről nem tudnak az nem is fáj nekik.
A mosdóba siettem kimosni a számat, még ha nem is csókolóztunk még is keserűvé vált a nyálam íze. Gyorsan bekaptam egy rágót és kimentem a baktériumokkal teli helyiségből. Természetesen, hogy ő ott állt az ajtó mellett.
- Most komolyan bevállaltad a karót egy kibaszott csók miatt?- förmedt rám, mire én csak megforgattam a szememet.- Tudod, mások ölnének azért, hogy az ajkaimat tapasszam rájuk!- mire összehúztam a szemöldökömet.
- Jól mondod, mások!- kacsintottam és kinyitottam a szekrényemet.- Nem értem miért vagy úgy oda. Akkor miért nem kapsz le valakit?- mielőtt még megfordult volna fejében.- Természetesen, aki nem én vagyok!- kivettem a fertőtlenítőmet és bekentem vele a kezemet. Mire hülyén nézett rám.- Mi van?!
Megforgatta a szemét és elment. Most nem marad itt veszekedni?- Várj! Nem mehetsz el! Most jön az a rész, hogy makacskodni kezdesz és leakarsz smárolni, mire én újra megütlek!- kiabáltam utána.
Tudom, hogy hallotta. Tisztában vagyok vele. Hogy merészel itt hagyni? Paraszt!
Idegesen becsapom a szekrény ajtómat és matekra sietek. Az óra idegesítően lassan telt. Főleg, hogy Styles egyfolytában bámult. Sajnos az ebéd sem telhetett nyugodtabban. Három asztal volt közöttünk, de ő mégis figyelt. Békén hagyhatna már…

Utolsó órám után, örömmel hagytam el drága autómmal a gimi területét. Amint haza értem, vettem egy forró pezsgő fürdőt amit Carla, a házvezetőnőnk csinált nekem. Bekapcsoltam az Ipodom-on az egyik zenét és lehunytam a szememet. Szeretetem átgondolni a napjaimat. Hogy mik történtek velem. Ezért kezdtem el elemezni a mai napot. Lássuk csak…
Szinte az egész arról szólt, hogy sterilizáltam a környezetemet, óvtam magamat a baciktól, az emberekkel való érintkezéstől. Bár kétszer hozzá kellett érjek Harry Styles-hoz.
Harry Styles: Igéző zöld szemmel, észbontó göndör fürtökkel, hibátlan arcbőrrel és telt ajkakkal rendelkező szex éhes paraszt.
Igen, tökéletesen elmondtam tulajdonságait. Egy hormonoktól túltengett szexuális érintkezésért kiáltó barom. Aki elhívott egy buliba. És valami megmagyarázhatatlan okból, rávett, hogy elmenjek vele.


Miután megtörülköztem, felvettem selyem borítású fürdőköpenyemet és bementem a szobámba. Eléggé felgyülemlett bennem ma a feszültség, szóval azt hiszem ideje felhívnom a masszőrömet, Andyt.
Miután lebeszéltem vele az időpontot negyedóra múlva csöngettek. Sietősen nyitottam ki az ajtót és egy életmentő köszönömmel bekísértem masszőrszobánkba.
Levettem köntösömet és felhasaltam az ágyra. Bekente testemet egy több ezer fontokat érő tájföldi masszázskrémmel. Míg elmeséltem neki a mai napot, gondosan elkente bőrömben. Csevejünket telefonom rezgése zavarta meg, amit rögtön meg is néztem.
Harry: Ne feledd a bulit! Kilencre legyél kész, mert érted megyek.
         
Szép napot cica Kacsintó arc
Harry xx
Én: Honnan a szarból van meg a telefonszámom?


Erre már nem kaptam választ. És őszintén? Nagyon aggasztott. Miért foglalkozik velem? Várjunk… azt mondta értem jön. Honnan tudja, hogy hol lakom?
Kezdtem beparázni.
Megköszöntem Andynek a masszázst és kifizetem, majd miután elment felmentem szobámba. Vettem egy gyors zuhanyt, majd ránéztem az órára. Fél kilenc…
Biztos vagyok én benne, hogy elmegyek erre a bulira? Pont vele….
Egyáltalán bemerek ülni a kocsijába? Elvégre…valahogyan kiderítette a számom, a lakcímemet. Ezt már zaklatásnak is fellehet fogni nem? Egyáltalán…minek megyek? Nem kötelező!!! De megígérted.Lemondhatom! Azt hinné beijedtél.Miért, nincs így? Nincs.
Élesen beszívom a levegőt és beülök tükröm elé. Úgy döntök, hogy most alapozót nem használok hibátlan bőrömre. Fekete, füstössé csinálom szemhéjamat és kicsit meghúzom végeiben szemtusomat, ezzel macska szemeket varázsolok magamnak. Kispirálozom már így is hosszú szempilláimat és barnás-pirosas ajakbalzsamommal ( aminek édes íze van ) kikenem számat. Kihúzom barna szemöldökömet és felviszek arcomra halvány rózsaszín púderemből egy keveset.
Enyhe hullámokat viszek csoki barna hajamba, ami már szerepelt a L’Oréal reklámokban, majd gondosan eloszlatom vállamon. Öltözéknek, pedig egy fekete testhez simuló combközépig érő ruhát veszek fel, aminek karja és mellkasa csipkés.
Felveszem fekete vans cipőmet és megnézem magamat a tükörben.
Nézzük… a hajam tökéletesen elvan igazgatva fürtönként. A füstös smink tökéletesen kiemeli kék szemeimet és az ajkam is teltebbnek látszik. Ruhám remekül illeszkedik testemhez és emeli ki kerek melleimet. Hosszú lábaim kecsesen állnak.
Kinézek az ablakon és egy fekete autó áll meg a kocsifelhajtónkon. Megkell hagyni jól néz ki. Harry száll ki a kocsiból és indul meg, bejárati ajtónkhoz. Mély levegőt veszek amikor csöngetnek és a lehető legnagyobb nyugalommal fogom meg táskámat és megyek le ajtót nyitni. Gyorsan megnézem magamat a tükörben és kinyitom.

Fekete pólót és szakadt nadrágot viselt, fehér Converse-vel, miközben neki támaszkodott a falnak és végig nézett rajtam. Szexin beleharapott a  szájába. Na álljunk csak meg!! Szexin? Ne nevettess kérlek. –Üldöztem el a gondolatot-
- Szia cica.- kacsintott
- Honnan van meg a számom?- hátráltam mikor közeledett felém. Ez így nem lesz jó. Magabiztosabbnak kell látszanom.- Kérdeztem valamit!- igen, így már jobb.
- Nem őrzik valami túl fényesen a diákok adatait az iskolában.- közeledik, mire megtorpanok.- Mi az? Miért hátrálsz? Csak nem félsz?- felhúzta a szemöldökét.
- Inkább menjünk.- gyorsan kikerülöm és kimegyek az ajtón. Tudom, hogy követ így bezárom és kulcsaimat a táskám mélyébe süllyesztem. Kocsim felé megyek, majd megállít.- Ugye nem hitted, hogy egy kocsival utazom, veled?- hangsúlyoztam az utolsó szót és beszállok az autómba és beindítom a motort. Látom, hogy ideges és ő is megismételte mozdulatait a sajátjában és előre ment, mire én követtem.
Negyedóra múlva leparkoltunk és bevárt, míg kiszálltam a kocsiból. Gyorsan vetettem egy utolsó pillantást magamra a vissza pillantóból és megállok mellette.
- Ah, gyere már így is dugnám a muffodat nem kell szépítkezni.- ma már harmadszorra csattant az arcán a kezem. És ahogy észre vettem egyre nagyobbakat ütök.
- Ezzel igazán leállhatnál már.- motyogja. És megfogja csuklómat és maga után húz. Megszólalnék, hogy eresszen el, de nem teszem, mert amint körbe nézek, egy csomó ijesztő alakkal találom szembe magamat. Jobb, ha Harry mellett maradok.- Kérsz piát?- húz a sörök felé mire fintorogva megrázom a fejem és sóhajt egyet.
Leülök egy kiegyensúlyozott farönkre és szorosan összezárom lábaimat. Harry leül mellém és tesz még egy próbát a sörrel amit ismét elutasítok.- Azért nem iszol, mert tudod, hogy részegen nem ellenkeznél és megdughatnálak.- megint kezet akarok rá emelni, de nem megy mert gyengéden elkapja a kezemet.- Én a helyedben nem tenném!- most először a suli óta, néz a szemembe,  tökéletes zöld szemeivel. Na álljunk csak meg… tökéletes? Ugyan hagyjuk már.
Annyira elvoltam foglalva azzal, hogy szemeit elemzem, hogy arca vészesen közeledni kezdett felém, mikor valaki megszólalt a távolból.
- Harry!- visított egy női hang és máris Styles szájára telepedett..aki nem nagyon ellenezte. Fogalmam sincs miért, de mérges és ideges lettem. Kirántottam kezemet, ujjai szorításából és sietősen elmentem onnan. Hülye paraszt.
Képzeletben hátba veregetem magamat amiért saját kocsival jöttem. Kikeresem táskámból a kulcsokat és mikor beizzítom a kicsikét, őt látom felém futni. Gyorsan elhajtottam onnan.
Hamarabb haza értem, mivel 10 kor erre már nem járt nagyon senki, ezért tiszta volt az út. Amint megláttam a kocsiját befordulni a sarkon azonnal ajtómhoz rohantam és táskám labirintusában kerestem a kulcsokat. Bassza meg.! Mikor megtaláltam sietősen akartam kinyitni a zárat, de sehogy sem találtam bele a lyukba.
-Had segítsek!- megfogva kezemet beletalált elsőre a kulcslyukba és kinyitotta az ajtót. Kinyitotta előttem az ajtót és gyengéden belökött rajta.- Miért mentél el ilyen hamar?- HÁT A POFÁM LESZAKAD!
-  Amint láttam, elég közeli kapcsolatban álltok azzal a lánnyal. Nem értem minek kellenék oda!.- teszem le a táskámat. És köszönöm, hogy segítettél kinyitni az ajtót, de most már mehetsz!- követtem őt a konyhába és mosolyogva neki támaszkodott a pultnak.

-Féltékeny vagy?- kajánul elmosolyodott, mire én élesen szívtam be a levegőt.
-Én féltékeny egy ribancra?- cinikusan felnevettem.- Na ne nevetess kérlek!

Íme a 2. rész:)
Remélem tetszett! A részek vasárnaponként fognak felkerülni, hetente. Köszönöm a feliratkozókat és a pipákat!:)
3 kommentár után új rész!

Dóri xx

2014. július 18., péntek

1. fejezet


Chloe Clayton vagyok. Pénzes. A családomé a Clayton pénzügyi és ingatlan ügynökség. Sosem tagadtam, hogy gazdagok vagyunk. Minek? Az emberek ölnek azért, hogy a közelembe legyenek. Eddig az Oxfordi magániskolába jártam, de apámék nem tartották jó ötletnek, hogy ott nevelkedjem. Ugyanis nem sikerült apáméknak felvásárolnia. Ch, nem tudják, mit veszítenek.
Nos, ezért is kerültem át, egy londoni Gimnáziumba. Már most borzongok attól, hogy olcsó, kínai ruhában járó, igénytelen tizenévesekkel érintkezzem. De legalább egy kis jó ízlést viszek be az undorító, lebomló falu iskolába. De ami még borzasztóbb az az alapszíntű oktatás. Eldöntöttem, hogy amint be érek, abba a koszfészekbe mindenkit levegőnek fogok nézni.

Amikor beértem a suliba rögtön kiszúrtam az ÉN nevemre lefoglalt parkolót. Joseff, az inasom már gondoskodott róla, hogy névre szóló parkolót kapjak.
Amint két parkolónyi helyet elfoglaltam az én rózsaszín CC rendszámú Porschemmal, megfogtam a táskámat és kiszálltam. Barna lencséjű, márkás szemüvegem tökéletesen takarta gyönyörű kék szemeimet, így még jobban vonzottam az emberek tekintetét. Miközben tökéletes csípő ringásommal áthaladtam az udvaron, igyekezve kikerülni a sáros, nyálkás dolgokat hátra simítottam tökéletesen jól ápolt, egyenes, csoki barna hajamat. A fiúk csak nyáladzottak utánam. Helyes… igyátok csak a látványt, mert többet belőlem nem láttok!

Elmentem a kétajtós, rózsaszínre festett szekrényemhez és tökéletesen megvoltam elégedve mikor benne volt egy hatalmas nagytükör és kivolt tapétázva az egész rózsaszínű, szőrmés tapétával. Volt benne váltó ruha, smink, parfüm, fésű, és oh, néhány tankönyv is.
Óráról- órára szállingóztam és kerültem a furcsa alakokat. Szörnyű, ahogy itt az emberek kinéznek. Kócos, ápolatlan haj, nem fehérítik a fogukat, igénytelenül öltözködnek. Hova kerültem?

Egyszerre húzódott mindenki a szekrényekhez és megnyílt előttem a folyosó. Hm, ez remek. Máris tudják, ki vagyok. Önelégülten elmosolyodtam.
De aztán összesuttogtak néhányan… mintha azt mondták volna, hogy „Jön Harry Styles”. Egy lány intett felém, hogy jöjjek már el az útból, de nagyon nem érdekelt csak tovább sétáltam mikor centikre megállt tőlem egy göndör, zöld szemű, tetovált fiú és engem bámult.

- Oh szóval te vagy az új hús a ketrecben?- felhúzta szemöldökét és körbe járt.- Nem rossz…nem rossz.- suttogta fülembe és egy pillanatra megigézett, de nem törtem meg.
- Ne érj hozzám!- megfordultam és megpofoztam, majd tökéletes csípőmozgásommal a lány mosdóba siettem kezet mosni.

Elkáromkodtam magamban egy Mocskos parasztot, majd csöngetésre beértem Dráma órára. Elővettem a táskámból, pár nedves törlő kendőt és letöröltem vele a széket, majd miután meggyőződtem róla, hogy baktérium mentes, ráültem.
Éppen a telefonomat vizslattam, mikor hirtelen a hangzavar abba maradt. Gondoltam bejött a tanár, de amikor valaki helyet foglalt mellettem, rögtön tudtam, hogy rosszul gondoltam. Már egy ideje bámult, amikor szemeim találkoztak az övéivel.

- Látom nem adod fel könnyen. – vissza fordítottam a fejem a telefonomra és tovább böngésztem a twittert.
- Szeretem a tüzes cicákat- szemem sarkából láttam, hogy kacsintott, mire megforgattam íriszeimet. Jobb lesz, ha figyelembe se veszem.- Lesz ma egy buli. Az erdő mellett. Ha gondolod, nézz be.
- Olcsó pia, sör, részeg, alul öltözött tinik, szex, drog?- cinikusan felnevettem. - Kösz, nem.
- Csak nem beijedtél, hogy esetleg megduglak? – és igen, ma már másodszorra csattan a kezem az arcán és elülök a terem másik végébe, megint letakarítva a széket és ő mellém ül.

A diákoknak elakadt a lélegzetük, hogy kezet emeltem ő… mi is volt a neve? Na, mindegy… szóval rá. Undorító, ahogy az összes lánynak forog a nyála ez után. Szex éhes barom!
Még, hogy beijedtem? Ugyan már kérlek. Igenis elmegyek arra a bulira. Csak azért is, hogy bizonyítsam, hogy nem félek egy ilyen… ilyen… IZÉtól! Jól van Chloe gratulálok ez aztán igazán kemény jelző volt rá.

- Hánykor kezdődik?- önelégülten elmosolyodott.

- Kilenc

Sziasztok!:)
Íme az első rész. Nos remélem tetszett és,h a ez még mindig nem lett volna számotokra elég izgalmas, akkor mindenképpen ajánlom nektek, majd a blog tovább olvasását, ugyanis a 2. rész még több izgalmat, fog hozni!:)
Kérlek pipáljatok, iratkozzatok fel, komizzatok, hogy lássam. Hányan olvastátok!:))
Dórixx