4. fejezet

Sziasztok!:)
Íme a 4. fejezet!:)
Remélem így már kicsit kezd átláthatóbbá válni a történet. Egyikük sem  adja önmagát mások előtt. A kérdés már csak az, hogy egymás előtt...képesek lesznek-e ?
Köszönöm a nagyon kedves kommentelőket és a feliratkozókat!:))
4 komi után kövi!:)

Dóri xx

Összehúzta a szemöldökét és mosolyogva  hátat fordított nekem. Hát ennek most mi baja van?
Ahogy kicsit előrébb hajolt göndör fürtjei megremegtek. Hátizmai megfeszültek és tökéletesen kirajzolódtak fehér pólójában. Ahogy megköszörülte torkát,  megszólalt rekedtes hangja, amitől a lányok elaléltak. Persze én kivétel vagyok. Elvégre mikor jönne be nekem egy ilyen tuskó? Foltok vannak miatta a kezemen. Sáros lett tőle a ház amit reggel szépen kikellet  magyaráznom Carlanak miután észre vette, hogy jóval nagyobb a lábnyom mint amit én hagynék.

- Ne nézz ilyen feltűnően. Éget a tekinteted- felkuncogott.

Honnan a picsából tudhatta, hogy őt bámulom? Gyorsan elkaptam a fejemet és akkor jöttem rá, hogy  az ablakban látszik a tükörképünk. Baszki...
Valamiért felforrósodott az arcom és rögtön érdekesnek találtam a könyvem elemzését. Végül meghallottam édes nevetését. Édes?

~Harry Styles szemszöge~

Mikor meghallottam, hogy Chloe Clayton az iskolánkba jött, nem hittem a fülemnek. Azonnal felkerestem őt, és amint nyilvánvalóvá vállt, hogy nem ismert fel, inkább nem is emlékeztettem. Az nem rám vall. Mindenki rájött volna, hogy  nem is vagyok olyan rideg. De nehezen tartottam vissza magamat, hogy ne mosolyogjak rá és kérdezzem meg, hogy van mostanában. Viszont... amikor megütött és rögtön a mosdóba sietett kezet mosni, rájöttem, hogy megváltozott. Gondolhattam volna...
De azért remélem, hogy  a régi Chloe még ott van benne valahol. Elvégre ugyan az a csillogó kék szem. Az a tökéletes barna haj, amit régen göndören hordott. Hiszen ő ugyan az kívülről, csak felnőtt és sokat fejlődött a teste. Oh, istenem amikor az a csipkés koktél ruha volt rajta, istenem, hogy miket képzeltem el vele. Tökéletesen kiemelte melleit és hála isten rá is láttam dekoltázsára, amit a csipkének köszönhettem.
Nos, szóval igen elég fejlett volt felül és oh, istenem azok a feszes fenekek. Oh, jézusom, hogy mennyire tökéletes az alakja.

Annyira haragszom magamra, hogy fájdalmat okoztam neki. De a tökömért kellett megütnie. Negyedszerre is....
Oké-oké... lesmároltam, de... azt hittem, hogy ő is szeretné. Mindegy. Remélem nem hitte azt, hogy megakartam dugni. Jézusom...tuti azt hitte! Izé. persze, hogy megakarom, de nem most!
Nem akarom letudni őt egy, egy éjszakás kalandnak.
Előző órán, azt hittem kicsit megkedvelt legalább. De, amint láttam nem. Vagyis... ha nem kedvelne egy picit sem... akkor miért jött volna el velem abba a buliba? Amit Melody sikeresen tönkre tett. Már majdnem megcsókoltam... és tudtam, hogy ő is belement volna... erre meg fúúú az a lány. Annyira idegesítő már, hogy egyfolytában a nyakamon lóg.
De Chloe és annyira butus. Attól, hogy külön kocsival jött, az nem jelenti azt, hogy nem is velem jött. Hiszen egész végig velem volt. És úgy szorította a kezem, mintha  elakarnám engedni az övét. Nem érdekel, ha letagadja, de éreztem. Khm... elég erős a marka.

Jézusom... a gondolataim olyanok, mintha megint bejönne. -megrázom a fejem.-
Nem, dehogyis. Csak feljöttek a régi emlékek, ahogy megláttam. Ez csak a pillanat heve. Elkel tűnnöm egy kis időre, nem szabad vele beszélnem.

A csöngetéssel egy időben  álltam fel, és rohantam ki a teremből,egyenesen a szekrényemhez és bevágtam a könyveket.

~Chloe Clayton  szemszöge~

Furcsálltam, hogy Harry ilyen gyorsan kiviharzott a teremből. Hiszen, ebben a pár napban, minden óra után bevárt és ellőtt pár perverz poént amit nem díjaztam és tudta, hogy ezzel felhúzott, így folytatta. Belenéztem a táskámba, mikor  bepakoltam a könyveket és rájöttem, hogy mi hiányzott. A spanyol füzetem. Véletlenül Harry eltette a feljegyzéseimet mikor párban voltunk. Megyek és megkeresem.
Megfogtam a táskámat és utána siettem. Mikor megláttam a szekrényénél, magam sem tudom miért, de megigazítottam a ruhámat és a hajamat, majd kihúzva magamat oda mentem hozzá csipőringásom kísérletében. Rátettem izmos felkarjára a kezemet, hogy felhívjam magamra a figyelmét.

-Harry vissza tudná...
- Nem érek rá.- lelökte magáról a kezemet és becsukta a szekrény ajtót, majd el viharzott.

Ennek meg mi baja lett? Talán túl durva voltam hozzá az órán és megsértődött? Vagy azért mert megfogtam a karját? Várjunk.. most komoly hozzá értem?
Azonnal a mosdóba siettem és kezet mostam.
Oké... tehát miért is rohant el? Én tettem valamit? Vagy... más?
Nem tudom.. viszont az biztos, hogy teljesen az ellenkező irányban van a spanyol terem, mint amerre ő ment.
Ekkora egy barmot. Mikor kiértem a folyosóra, néhány lány féltékeny, dühös tekintettel nézett rám. Oké, pár napja vagyok itt, de már utálnak? Jézusom ennyi  irigy embert. Tuti csak a szépségemért irigyelnek és remélem nem másért. Remélem nem ő miatta.

***

Harry nem ment be egyik órájára se ami velem lett volna. Nem láttam a folyosókon és sehol. Nem mintha kerestem volna... vagy ilyesmi. Csak... nem tudom.
Tegnap amikor a szemembe nézett annyira ismerős volt. Mintha láttam volna már ezeket a szemeket valahol. De ez hülyeség.

Beraktam a mosogatóba a tányéromat és felmentem a szobámba. Bezártam az ajtómat és amikor meggyőződtem róla, hogy senki sem lát, felvettem egy melegítő alsót és egy kinyúlt pólómat.
Senki se mondaná meg rólam, hogy vannak ilyen ruháim is, de őszintén? Imádom őket. Annyira kényelmesek. De ez, és természetesen még egy csomó dolog nem derülhet ki rólam. Senki se tudhatja meg, hogy a rideg, nagyképű, egoista lány mögött mi is rejtőzik. Mert őszintén? Egyik sem igaz rám. Mindennap órákon át hitegetem magamat, hogy igen, nyugalom Chloe, tökéletesen nézel ki. Miközben tudom, hogy messze vagyok tőle és nem vagyok szép. De ezeket senki sem tudhatja meg. Senki! Mert, ha ez egyszer kiderül... képesek lesznek tönkre tenni. Fogást találni rajtam! De nem hagyhatom... Őszintén?
Nem vagyok önmagam.