3. fejezet

Sziasztok!:)
Köszönöm a kedves kommentárokat és a feliratkozókat!:)
Viszont. Kedves Blogger csicskák nevű szánalmas ember. Ezennel szeretnélek megkérni arra, hogy a baloldalon található chat ablakot ne használd, a részekhez ne kommentálj, ne nézd a blogot. Egy szóval... takarodj innen!
Megértésedet köszönöm :))
3 komi és új rész :)
Jó olvasást!:)

Dóri xx

Hamarabb haza értem, mivel 10 kor erre már nem járt nagyon senki, ezért tiszta volt az út. Amint megláttam a kocsiját befordulni a sarkon azonnal ajtómhoz rohantam és táskám labirintusában kerestem a kulcsokat. Bassza meg.! Mikor megtaláltam sietősen akartam kinyitni a zárat, de sehogy sem találtam bele a lyukba.
-Had segítsek!- megfogva kezemet beletalált elsőre a kulcslyukba és kinyitotta az ajtót és gyengéden belökött rajta.- Miért mentél el ilyen hamar?- HÁT A POFÁM LESZAKAD!
-  Amint láttam, elég közeli kapcsolatban álltok azzal a lánnyal. Nem értem minek kellenék oda!.- teszem le a táskámat. És köszönöm, hogy segítettél kinyitni az ajtót, de most már mehetsz!- követtem őt a konyhába és mosolyogva neki támaszkodott a pultnak.

-Féltékeny vagy?- kajánul elmosolyodott, mire én élesen szívtam be a levegőt.
-Én féltékeny egy ribancra?- cinikusan felnevettem.- Na ne nevetess kérlek!

Megjelent egy csúfos mosoly arcán, amitől még jobban undorodtam tőle. Megakartam fogni és kilökni őt a házból, de sokkal erősebb volt nálam. Csak még jobban felidegesített. Várjunk... nem vette le a cipőjét amikor bejött a házba. Most tiszta sár minden. FÚJ!

- Harry még a cipődet se tudtad levenni??- rárivalltam.- Behoztad a cipőddel a sarat!
- Az előbb elakartál küldeni, de most már azt akarod, hogy vegyem le a cipőmet?-igaza volt..elakarom küldeni biztos?- Hol vannak a szüleid?- felhúzta a szemöldökét.
- Üzleti úton...-motyogtam.- Levennéd a cipődet?- most maradásra biztattam?

Egy főlényes mosoly kerekedett arcán és levette az elő szobában, majd a nappaliban leült és felrakta a lábát a dohányzó asztalra amit lelöktem onnét, ezzel még nagyobb nevetésre késztettem. Megforgattam a szememet és leültem mellé.

- Tehát akkor miénk az egész ház?- kacsintott, mire összehúztam a szemöldökömet.- Nyugi már csak poénkodot.-motyogta.- Na szóval... aki lekapott az előbb az Melody volt. Egy lány aki odáig van értem és úgy kúrhatom meg ahogy akarom, mert csak örül annak, hogy foglalkozom vele.- a legnagyobb nyugalommal közölte velem. Mire elképedtem. Hogy beszélhet így egy lányról?
- Undorító vagy.- mély levegőt vettem.- Átgondolod néha, hogy miről beszélsz? Nem értem, hogy ezek után a csaj, hogy szerethet téged- felakartam állni, de vissza rántott.- Eressz el!- fortyogtam

Száját számra tapasztotta mire én teljesen lesokkoltam. Mit művel? Puha telt ajkai vadul mozogtak enyémeken, majd lehunytam a szememet, de mielőtt vissza csókoltam volna észbe kaptam és eltoltam magamtól, majd arcán csattan a kezem.

- Többet meg ne próbáld!- sziszegtem a fogaim közül.-  Megértetted?- hirtelen  erősen rányomott a kanapéra, ami puha volt, de még így is fájt.
- Megmondtam, hogy többet ne emelj rám kezet.- szemei elsötétültek és ridegség volt bennük. Megijedtem...- Ne haragudj nem tudom mi ütött belém.- kapott észbe és elengedett.
- Menj... el...innen..most!- könnyes lett a szemem ahogy felrángattam és kitoltam az ajtón. 

- Kérlek had magya...
- Nem érdekel!!

Kulcsra zártam az ajtót és felfutottam a szobámba. Sírva zuhantam az ágyra és fájós csuklómat masszíroztam. Pár perce történt csak, de már is tarka színű foltok lepték be. Undorító féreg.

Egyáltalán, hogy merészelt megcsókolni? Hogy  fordulhatott meg a fejében? Legszívesebben most bemennék a fürdőbe és addig mosnám a számat amíg minden egyes milliméterem amihez ő ért tiszta nem lenne, de nincs erőm rá. És nyugodtan foghatnám arra, hogy azért, mert fáj a testem ahogy a kanapénak nyomott, de akkor hazudnék. Nem akarom le mosni a számról. Mert őszintén? Élveztem puha ajkai mozgását számon és ha nem utálnám ennyire ezt a farkat akkor vissza csókoltam volna. De ez sose fog megtörténni, mert minden egyes porcikáját ki nem állhatom Harry Stylesnak. Egyáltalán mit is képzeltem, hogy elmegyek vele abba a buliba?
Jól tudtam mire készül és mégis  elmentem. De pofára esett, mert nem hagytam, hogy megdugjon. És sohasem fog neki sikerülni! Le is tehet rólam. Tudom, hogy bejövök neki. Elvégre kinek ne jönnék be? Megvan bennem minden ami kell egy srácnak. Tökéletes vagyok és megkel hagyni, hogy Harry is elég helyes...

***

Reggel mikor felkeltem rögtön az órára pillantottam és rájöttem, hogy késésben vagyok. Gyorsan kiugrottam az ágyból és a fürdőbe rohantam elkészülődni, majd  felkaptam a székre kiterített testhez simuló ruhámat. Megfogtam a táskámat és lerohantam az ebédlőnkbe, ahol Carla már tálalta az 3 tojásos reggelimet. Igyekeztem gyorsan elfogyasztani és amint végeztem beültem az én rózsaszín kis Porschémba és a börtönbe siettem.
Besiettem Spanyol órára és beültem leghátulra. Sehol se láttam őt. Már kezdtem megörülni, hogy nem jött suliba, de aztán megjelent. Féloldalas mosoly jelent meg a száján mikor észrevett és a mellettem lévő szabad padban foglalt helyet. Csodás...
Tudomást sem vettem róla. Hiába próbálta felhívni a figyelmemet azzal, hogy papír galacsinokkal dobált, sms-t írt vagy megkérte az előttem ülőt, hogy szóljon nekem, mert nem sikerült. Pedig magamban halálra nevettem magam. Annyira édes volt, ahogy próbálkozott. Álljunk csak meg egy pillanatra... édes? Ő? Ugyan már tegnap sérülést okozott nekem. Ez a kis..fúú...
Gondolatomat  az előttem ülő zavarta meg azzal, hogy hátra adott pár lapot és közölte velem, hogy adjam tovább Harrynek. Nem szívesen tettem, de miután leemeltem magamnak egy lapot Harry felé nyújtottam őket aki csuklómra meredt. Nem értettem, hogy mi a baja amíg észre nem vettem, hogy a foltok a bőrdzsekim alól kilátszódnak.
Gyorsan leraktam az asztalára és lehúztam a kabátom ujját, majd erősen olvastam a lapon szerepelt dolgokat. Mikor mozgásra lettem figyelmes körülöttem. Csoport munka? Na ne már... nem is ismerek senkit!

- Styles és Clayton is tolja össze a padját, ha már mindketten pár nélkül maradtak.-mondta a tanár és tovább ment.

Már ellenkezni akartam, hogy én biztos nem leszek vele egy csoportban, de már késő volt, mert összetolta a padunkat. Miután elmondták a feladatot neki álltam anélkül, hogy hozzászólnék. Óvatosan kezemért nyúlt amit elhúztam .

- Kérlek Chloe... ne haragudj rám.-  kezemért nyúlt és gyengéden megfogta.- Ne haragudj, hogy bántottalak...- végig simította foltokon.- Nem akartam. Csak tudod engem még soha senki nem ütött meg és te már négyszer is. Oké, hogy a legtöbbször tahó voltam, de tegnap nem érdemeltem meg. Elég lett volna, ha ellöksz és elmondod, hogy ilyet kurvára ne csináljak többet.- folyamatosan a kezemet vizsgálta.- Nagyon haragszom magamra.- mélyen a szemembe nézett és megpuszilta a foltokat.

- Nem haragszom...- magamon is meglepődtem és rámosolyogtam. 

De amin még jobban meglepődtem az-az volt, hogy nem húztam el a jobb kezemet míg a feladatokat csináltam, hanem engedtem, hogy simogassa csuklómat. Néha-néha ő is közbe szólt, hogyha rosszul írtam valamit és meglepődtem, hogy Styles ennyit tud. Ugyanis nem volt az a hülye gyerek akinek beállítottam.
Lassan vége lett az órának és a mi párosunk végzett legelőbb. Megnéztem az órarendemet és a következő óra irodalom volt. Csodás...

Lassan bebattyogtam és leültem a padba. Szinte minden fiú figyelme rám tapadt, majd percekkel később elfordultak. Először nem értettem, hogy miért, de aztán rájöttem, hogy bejött Styles a terembe és az előttem lévő padban foglalt helyet, majd rám mosolygott. Ezzel meg mi a tököm van?
Nem vettem róla tudomást, így vissza fordítottam fejem a körmeimre és tovább piszkálgattam őket.
Oké, az előző óra jól telt ahhoz képest, hogy vele voltam egy csoportba. De azt ne várja el, hogy rögtön puszipajtások lettünk csak, mert hagytam, hogy simogassa a foltokat a csuklómon amiket Ő  csinált. 

Mikor felnéztem az ő kíváncsi tekintetével találtam szembe magamat.

- Mi van?