7.rész

Sziasztok!
Sajnálom gyerekek, hogy nem előbb hoztam az új részt, de mint mondtam  a suli kemény. A fal másik oldalán c. blogomban már feltüntettem, hogy befogok fejezni pár régi blogot, hogy az "újakra" több időm legyen. Ezúton szeretném bejelenteni nektek, hogy dolgozni kezdtem az első könyvemen.
Remélem azért még vagytok kedves olvasóim és vártátok az új részt!:)
5 komment és kövi!



Fél öt fele járhatott már az idő amikor kiléptem a zuhany alól és megtörülköztem. Nem terveztem kiöltözni, hiszen csak Harry jön. Gyorsan lezavarom a korrepetálást és már mehet is. Valamiért, úgy érzem, hogy nem szabadna közel kerülnöm hozzá, de még is vonz magához. Ráadásul még mindig olyan érzésem van, mintha régen lett volna közünk egymáshoz. Amikor erre gondolok erős szúrást érzek a mellkasomban. Mintha valamit eltitkoltak volna rólam vagy a múltamból.
Gondolat menetemből a csengő hangja szakított ki. Már itt is van?
Gyorsan felkaptam  magamra a ruhadarabjaimat és lementem. Megálltam az ajtó előtt és belenéztem a kukucskálóba. Ő volt az...
Végig húztam párszor a kezemet a rövidnadrágomon és megigazitottam a hajamat, majd kinyitottam neki. Fiúsan elmosolyodva mért végig engem a falnak dőlve.
Ő ugyanazt a fehér pólót és a fekete szakadt farmerjét viselte amit a suliban is hordott. Mégis friss zuhany illat volt. Távolról is érezni lehetett.

- Még egy darabig itt fogunk állni, hogy bámulj vagy bemehetek?- felhúzta mosolyogva a szemöldökét. Tahó...
- Nem is néztelek. - motyogtam és arrébb álltam, hogy belépjen őfelsége harsány nevetésével és becsuktam az ajtót.


Beinvitáltam a nappaliba anélkül, hogy megkínáltam volna valamivel és leültem a kanapéra. Ő pedig kérdően nézett rám. Csak nem gondolta, hogy felviszem a szobámba? UGYE? Mert akkor nagyon jót nevetek.
Lassan leül mellém és még mindig engem bámul. Talán fordult a kocka?

- Mivel kezdjünk?- hátra dőlt és bekapcsolta a tévét mire elvettem a távirányítót és kikapcsoltam.
- Nem tudom. Mibe kell egyáltalán segítenem?- kérdeztem mikor újra bekapcsolta, én pedig megismételtem újra  a mozdulatomat, de nem hagyta, hogy kivegyem a kapcsolót a kezéből.- Ha kapok cserébe valamit oda adom. - kacsintott.
- Tehát ha kapsz érte egy pofont vissza adod?-mosolyogtam rá bájosan,  Mire felhúzta a szemöldökét és  kikapcsolta a tévét és lerakta a kávéasztalra. Úgy néz ki nincs valami jó kedve...

Elővettem a matek könyvemet és  magyarázni kezdtem neki, de nyilvánvaló volt, hogy ő nem figyelt. Félórán keresztül magyaráztam neki mikor felállt és csak annyit mondott, hogy : "Kimegyek a mosdóba".  Már mondani akartam neki, hogy merre találja, de különös módon egyedül, rögtön megtalálta merre van. Mintha úgy ismerné az egész házat mint a tenyerét...
Percekkel később visszajött.

- Kezet mostál miután végeztél?- néztem rá mire felhúzta a szemöldökét és kérdőn pillantott rám.
- Igen,  megmostam a mancsaimat anya. - gúnyolódott.- Annyira tisztaság mániás vagy.
- Te meg annyira idegesítő, pöffeszkedő, nagyképű és szexuálisan túltengett  paraszt vagy, hogy már a létezésedet is utálom!- tört ki belőlem az egész heti stresszem. Láttam rajta, hogy meglepődött és mintha kicsit rosszul esett volna neki..
- Oh, igen? Te meg egy elkényeztetett, hisztis, beképzelt, öntelt, nagyképű liba vagy, hogy nem is csodálom, hogy nincsenek barátaid!!- mondta és ott hagyva csapot papot kiviharzott a házból.

Talán most messzire mentem?  Lehet  nem kellett volna megsértenem, de na. Kijött belőlem és kész! Nem akartam megbántani... Pusztán stresszeltem egész héten hogy mégis, hogy lehet ilyen felelőtlen, hogy csak úgy itt hagy csapot-papot anélkül, hogy szólt volna bárkinek is. Nem mintha aggódtam volna érte vagy valami...

Összepakolom a könyveimet és felmegyek a szobámba és a plafont kezdem el bámulni az ágyamról. Talán tényleg ez a véleménye rólam? Egy hisztis, elkényeztetett picsa lennék? Talán tényleg ezt gondolja. Valóban ilyen rossz embernek tart? Tényleg ilyen jól sikerült az álcám, hogy elhiszi rólam, hogy ilyen vagyok? Nem is baj... Nem akarom, hogy bárki is tudja, hogy milyen vagyok. A végén még kihasználná, mert az emberek gonoszak. Nagyon-nagyon gonoszak. Viszont így félek, hogy elveszik az igazi énem... ami még megmaradt.
Talán jönni fog, majd egy ember aki képes lesz annyira a bizalmam férkőzni, hogy rájöjjön az igazi énemre? Vajon lesz aki képes lesz addig elviselni? Valaki aki tényleg megakar ismerni? Aki képes lesz tiszta szívéből szeretni?



Köszönöm szépen a chat ablakba írt üzeneteket és ezúton mindenkit szeretnék megkérni arra,  hogy likeolják be Diána Draskovics kommentárját , mert nagyon szeretném ha megnyerné a versenyt.  IDE KATTINTS