8. fejezet

Sziasztok drágáim!
Remélem mindenkinek jól telik a szünet!:) Gondolom mindenkit érdekel, hogy milyen gyakorisággal  lesznek új részek! Szóval... a tanárok azt mondták, hogy Január és a Február még húzós lesz, de Márciustól már lazíthatunk, mert akkor az érettségizőkre figyelnek. Kiváncsi leszek, hogy mennyire lesz igaz ez. De mindenesetre reménykedem!
Sikerekben gazdag Újévet kívánok mindenkinek!:)
Pár kommentár és kövi <3

Oké... talán most az egyszer túl lőttem a célon.  Olyan gyorsan viharzott ki Harry a házamból, hogy  nem is gondoltam volna.  Azt hittem, majd nekem kell kituszkolnom őt innen. De nem így történt.  Nem is baj, ha megbántottam. Így legalább nem lesz egyfolytában a nyomomban. Úgy is csak azért "kedves" velem, hogy megdugjon. Amit nem fog! Inkább csókolok meg egy varangyot mint,  hogy őt. Remélem  jó messze kerülök tőle a táborban és kapok egy lakatot az ajtómra.

Miután bepakoltam mindent a nagy rózsaszín utazó táskámba, mint Poppy Moore a Vadócka című filmből, befeküdtem az ágyamba. Nem kellett sok idő és elaludtam, de hajnalban  valami különöset álmodtam.


"Egy barna hajú kislány üt a játszótéren és a babája haját fésülgette. Aznap sokan voltak kint a parkban. Tele kisgyerekkel. Néhány idősebb fiúcska megzavarta a lány nyugalmát azzal, hogy elvették a babáját. A  kölyök többszöri kérésére se adták vissza, sőt inkább jót nevettek rajta. Aztán megjelent a kislány előtt, egy talán egy évvel idősebb göndör hajú kisfiú és megvédte a babáért síró gyereket. Nagyobb küzdelmek árán és egy monoklival a szemén, de visszaszerezte neki a játékszert. 

- Ne aggódj Chloé, én mindig megvédelek!- mondta mosolyogva a kisfiú és megpuszilta  az imént említett kölyköt. "

Reggel zihálva ébredtem fel az ébresztőm hangjára. Mi volt ez az álom? És ki volt az a gyerek velem? Annyira hasonlított Harryre, de ő nem lehetett. Ugye?

Miután megreggeliztem, megnéztem még utoljára az e-mailjeimet, de csak anyám újabb kifogásait olvastam, hogy miért nem tudnak haza jönni továbbra sem.
Már meg sem lepődök igazából rajtuk. Már több mint egy hónapja nem láttam őket. De amint észrevettem őket ez nem hatja meg. Túlságosan is beletemetkeznek a munkába.
Az órára pillantottam és rájöttem, hogy indulnom kell, ha nem akarom lekésni  a kínzó, akarom mondani iskolai tábort.
Az komornyikom mindent bepakolt már a csomagtartóba, szóval nincs más dolgom, csak indulni.


***

Természetesen egy busszal kellett utaznom az igénytelen tinik sokaságával, de ennek tetejében még Harry mellett is kellett üljek, aki egész úton hozzám se szólt.   Aztán   természetesen valaki hátul rugdosta a székem, előttem pedig egy lány a menstruációs ciklusáról beszélt a fiújának. A másik oldalamon, pedig egy egészen elfogadható lány ült, aki kedvesen rám mosolygott.

Hamarosan megérkeztünk, de az osztályfőnök  nem hagyott senkit sem leszállni amíg, el nem mondta a fontos tudni valókat.

- Rendben gyerekek akkor figyeljetek! A szobatársakat mi osztottuk be, szóval azzal lesztek egy szobában aki mellett most, ebben a pillanatban ültök! Cserére nincs lehetőség. - mondta  és elindult lefele mikor megállítottam.

- Na ne!! Én külön szobát kértem, minden diáktól jól elzárva! Lakattal ellátott ajtót és Harry Styles mentes területet!- robbantam fel.

- Mss. Clayton! Nincs apelláta! Nem kivételezünk egy diákkal sem... Még az olyan fontos személyek gyerekeivel sem, mint maga! Oh és Mr. Styles és ön... ne hangoskodjanak az éjszaka folyamán.

Harry kéjenc vigyora halványan tündökölt arcán, majd felvette a táskáját és megállt mellettem, de nem nézett rám.- Ha ez vigasztal... Én sem akarok veled egy légtérben lenni.-  mindenkit félre lökve lement a buszról.

Lesokkolva álltam  és bámultam magam elé. Nem érdekel Harry, de valahogy mégis bántottak a szavai. Valóban ennyire elviselhetetlen teremtmény lennék?
Bevittem a cuccaimat a szobába és elfoglaltam az egyik ágyat miután lefertőtlenítettem.
Ránéztem Harry gondosan lepakolt cuccára és sóhajtottam. Annyira ő sem rossz...

Tegnap délelőtt még semmi baja sem volt. Aztán összevesztünk. Igaza van. Egy elkényeztetett kis fruska vagyok.

***

Este a tábortűzhöz készülődtünk, vagyis mindenki rajtam kívül. Nem volt kedvem bulizni. Nem volt kedvem semmihez sem, aminek Harryhez van köze. Inkább csak  átaludnám az egész tábort. De ahogy sejtem  Styles nem fogja figyelembe venni a szobatársi igényeimet azaz,  ne kúrjon a jelenlétembe.
Már hallottam, ahogy a többi lány elindul az erdő felé sikongatva és Harry-ről beszélve.
Még a gondolattól is kirázott a hideg, hogy én oda menjek. Lehunytam a szemem és elaludtam.



Éjfél körül járt az idő amikor zihálva felébredtem. Szörnyű álmom volt. Baljós előérzetem van. Mintha baj történt volna! Ránéztem az alattam lévő ágyra. Még mindig üres. Ekkor sajgó fájdalmat éreztem a szívemben.

Baj történt.

Harry.


Azonnal felvettem egy sport cipőm és amit elsőnek megtudtam fogni felvettem magamra és  futni kezdtem egy zseblámpával. Fogalmam sincs, hogy hova, de csak futottam. Mintha nem is én irányítanám a lábaimat.
Perceken belül részeg fiatalok között találtam magam.


- Hol van Harry?- kérdeztem meg minden embert akivel szembe kerültem.

Senki sem válaszolt.


- Azt hiszem a kőszirt felé ment.- mondta a lány a buszról. Sietősen rámosolyogtam, majd  futni kezdtem Harryhez.


Részeg volt.

A kőszirt szélén állt.

Azonnal elhúztam őt a szakadéktól és már terveztem, hogy elkezdek vele ordibálni, de zokogott...
Mi történhetett vele?
Magamhoz öleltem és simogattam a hátát. Próbáltam lenyugtatni.

- Harry... mi a baj?
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok?- szipogott.

Kedvesen simogattam miközben próbáltam lenyugtatni.

- Megéreztem...