6. fejezet

Sziasztok
Na  kicsit nyögvenyelősen de összegyűlt az az 5 komment :) Nagyon szépen köszönöm Pintér Nóra kommentjét. Hihetetlenül jól esett!!

FELHIVOM MINDENKI FIGYELMÉT A KÖVETKEZŐKRE!!!
Tolna megye egyik legjobb gimnáziumába nyertem felvételt. Méghozzá a legnehezebb tagozatára : Emelt nyelv és emelt óraszámú humán és reál.  Általában 6 órára érek haza ami nem túl jó, mert még tanulnom is kell. Szóval megkérlek arra titeket, hogy ne haragudjatok, hogyha nem hetente hozom a részt ( kommentektől is függ) most is úgy tudtam csak megírni ezt a részt, hogy beteg vagyok és amíg nem kapom meg a házikat addig gyorsan feljöttem bloggerbe.
5 komi után új rész.

Dóri xx

A hét közepe van. 3 napja, hogy írtam Harrynek. Még mindig nem jött suliba. Eléggé aggaszt a dolog, hogy miattam nem jár be. Sose szerettem senkit sem megbántani. Akár mennyire is egy el kényeztetett picsának tűnök, utáltam  megsérteni másokat. Ezt pedig sajnos elég sokszor elkövettem.
Mély levegőt vettem, majd  szokásos mozdulataimat tettem meg az iskola parkolójában. Szekrényemhez siettem és kivettem valamilyen füzetet és a kézfertőtlenítőt. Beleraktam őket a táskámba és szép lassan eltűntem a diákok között a folyosón. Mostanában nem tudom miért, de úgy érzem, hogy mindenki engem néz. Talán ő miatta? Lehetséges...
Lehet tudják, hogy miattam nincs itt? Ahj, annyira rosszul érzem magam, de nem mutatom ki.

Éppen a folyosó közepén állok és nézegetem az iskola térképet mikor megérzem valakinek a kezét a fenekemen és belemarkol. Megfordulok  és azonnal egy pofont akarok lekeverni a gyereknek de megfogja a kezemet.

- Cica én azt nem tenném.- kacsintott és  egyre közelebb jött hozzám.

Szinte már neki préselődtem a falnak és próbáltam kirántani a kezemet az ő kezei közül, de nem sikerült. A mosdó felé húzott, ahova nagy nehezen sikerült berángatnia. Sikítani akartam, de befogta a számat  és erősen szorított. A könnyek lefolytak arcomon. Nem hiszem el, hogy ez történik. Lehetetlen. Hova kerültem?
Szinte már letépte rólam a kabátomat mindkét kezével ezzel szám fedetlené vált.

- HARRY!!- ordítottam ahogy csak tudtam könnyeim között.

Azonnal számra tapasztotta a gyerek a kezét és  nevetni kezdett. Tudta... Mindenki tudta, hogy Harry nincs.  Talán pontosan ezért bátorodtak fel ennyire. Tudták, hogy rá fognak támadni?
Nem is értem, hogy hívhattam őt... elvégre még csak jó viszonyban se vagyunk. És ő nincs itt...
Lassan feladtam a harcot és már nem ellenkeztem. Beletörődtem...
Undorító ocsmány kezei hirtelen abba hagyták testem tapogatását, amire kinyitottam a szemem.

- Mi a faszt képzelsz magadról Derek?-  hallottam meg azt az ismerős, mély és rekedtes hangot.
- Mi a szart keresel te itt Styles?- kérdezte a gyerek fájdalmasan.

Harry épp a falnak nyomta és hasba vágta.  Folyamatos ütéseket mért  Derekre aki  leköpte őt.
Nem láttam  Haz arcát, de testén láttam, hogy mennyire ingerült. Bemérte az utolsó ütést rá, ezzel a földre rogyott.

- Ha még egyszer hozzá érsz, akkor  az életet is kiverem belőled!-  belerúgott egyet  utoljára és a gyerek kiszaladt a mosdóból. Csoda, hogy még lábra tudott állni ezek után...

Harry megállt előttem és végig nézett rajtam.  Felsőtestemet kezdte vizslatni és az ingemért  nyúlt. Úr isten! Ez a beteg barom! Ezek után még van képe letapizni?? De tévedtem...
Szép lassan vissza gombolta felsőm gombjait és fülem mögé tűrt egy tincset.

- Megsérültél?-  mintha aggódás látszott volna a szemében.

Nem tudtam válaszolni, inkább szorosan hozzá bújtam. Tudtam, hogy meglepődött, mert megfeszült a teste  karjaim között. Már azt hittem nem fog visszaölelni, mikor megéreztem hatalmas nagy karjait körém fonódni.
Annyi kérdésem lett volna hozzá, de abban a pillanatban egyre se emlékeztem.

Nyugtatólag simogatta hátamat, amíg szép lassan el nem állt a sírásom. Már hosszú percek óta álltunk  egymás karjaiban és  még sokáig úgy is maradtunk. Csodálatos illata volt. Testének hője felmelegített és karjai által amik körém voltak fonódva, biztonságban éreztem magam. Aranyos fürtjei  nyakamon pihentek. Annyira tökéletes volt a pillanat.

- Köszönöm.- suttogtam hosszú percek után.

~Harry Styles~

Épp a mosdó előtt mentem el, mikor meghallottam Chloe hangját amint a nevemet kiálltja. Azt hittem csak képzelődöm, elvégre miért pont Chloe kiáltaná a nevemet? Utál...
De amikor meghallottam zokogását, azonnal berontottam. Nem hittem a szememnek. Derek, a drága mostoha bátyám épp megerőszakolni tervezte azt a lányt aki miatt elmentem egy időre. Elmentem, mert azt hittem, ha távol tartom magam tőle, talán elmúlnak az érzéseim. Érzéseim? Érzek egyáltalán valamit iránta? Nem hiszem. Talán csak azért gondolom így, mert még új volt? Vagy azért ami régen volt? 

Miután  még a szart is kivertem Derekből, furcsálltam, hogy képes volt a saját lábán kisétálni. Odaálltam Chloe elé és végig néztem rajta. Félt, remegett és biztos voltam benne, hogy ilyenben még sose volt része. Inge teljesen ki volt gombolva ezzel felette mellének és melltartójának egy részét. Gyönyörűen nézett ki Chloé még így is. Szép lassan begomboltam ingét és  mélyen a szemébe néztem.

- Megsérültél? 

Ahelyett, hogy válaszolt volna, szorosan  hozzám bújt. Meglepődtem gesztusán. Elvégre... miért tenne ilyet, ha utál? Lehet csak annyira félt, hogy örült nekem? Nem tudom, de  a lényeg az, hogy most éppen ölel.
Viszonoztam gesztusát és vállába fúrtam a fejem. Remegett karjaim között és zokogott. Nyugtatólag simogattam a hátát amíg el nem álltak könnyei. Belélegeztem  csodás illatát. Test hőmmel felmelegítettem őt. Karjaim által tudta, hogy biztonságban van. Magassága miatt, nem kellett lábujjhegyre állni, hogy  nyakamba fúrja arcát. Annyira tökéletes pillanat volt. 

Talán percekig állhattunk úgy mikor megszólalt : 

- Köszönöm.

Meglepődtem egyszavas mondatán és tágra is nyíltak szemeim. Idő kellett hozzá, hogy feldolgozzam, mert sose hittem volna, hogy megfogja köszönni. Úgy véltem, hogy elfog lökni magától és gyorsan kezet mos, majd ruhát cserél, mert hozzá értem és undorodva néz majd rám, de nem.
A csöngetésre szép lassan elhúzódtunk és egymás tekintetét vizsgáltuk. Mennyire szép, barna szeme van. Még így is, hogy kisírta.  Uh, Harry ne nézd már ennyire. 

- Mosd meg az arcod, aztán menjünk órára.- mosolyogtam, mire bólintott.

~Chloe Clayton~

A nap további részében sok időt töltöttünk el Harryvel. Nem is annyira idegesítő, mint gondoltam. Ez idő alatt egyszer sem próbálkozott be nálam. Aminek nagyon örültem is, mert nem volt kedvem megint veszekedni vele. A tanár úr megkért rá, hogy én korrepetáljam Hazzat a másfél hetes hiányzása miatt. Ennek annyira nem örültem, mert múltkor mikor nálam voltunk akkor is rám mozdult és oké, hogy most egy csomót beszéltünk, de puszi pajtásoknak még nem kell lennünk. Egyáltalán miért én korrepetáljam? Nem én vagyok itt a legokosabb...
Bár mondjuk egyedül én beszélek ebből az osztályból Harryvel. 

- Jössz amúgy a holnapi kirándulásra?- kérdezte miközben leültem az ebédlőben.- Beleszámít az év végi jegy 60% -ba. 

- Ja, megyek. Már kifizettem.- motyogtam és tovább ettem.- Miért te jössz?
- Aha. A táborok a legjobbak a suliban. Főleg, hogy most Sussex Heritage Coast-be megyünk.- túl nagy buzgósággal mondta. Minek örülhet ennyire? 

- Nem tudom.. én nem várom annyira. Együtt lenni egy szobában egy rakás igénytelen lánnyal.- megráztam a fejem.- Lehet  kérek egy saját szobát.-  erre felnevetett.
- Ebben a gimiben tudod... összevissza lehet.-kacsint.- a lányok a fiúkkal is egy szobában lehetnek.- nemes egyszerűséggel közölte. Amitől az állam  a földet súrolta. Ez undorító!!
- Kösz... de maradok a külön szobánál.