2015. április 18., szombat

9. fejezet



Már hajnali egy és Harry még mindig nem alszik. Mellette ülök az ágyon és simogatom a karját. Elég gyors és érdekes fordulatot vetett a kapcsolatunk. Nem láttam még fiút sír...ni.

Ebben a pillanatban beugrott egy talán emléknek mondható gondolat. Egy kis fiú a tó mellett. De hisz én ismerem ezt a tavat...

Sír és kavicsokat dobál a vízbe. Olyan ismerős... Az arcát nem láttam, de tudom... Érzem, hogy közel áll hozzám. Ki lehet ő? Ekkor hirtelen Harry felém fordul.




- Még mindig nem adtál normális választ arra, hogy- hogy találtál rám.- kicsit érthetetlenül beszélt.


- Egy lány mondta el, hogy merre mentél... De csak azért kerestelek, mert megéreztem, hogy baj van. De ezt már mondtam.- feszülten figyeltem.




Valamit még motyogott, de nem értettem tisztán. Nem is volt fontos. Legszívesebben jól le basztam volna a hülyesége miatt, de nem tehettem. Nem voltunk olyan szoros viszonyban.


- Milyen volt a gyerekkorod?- váratlanul ért a kérdés.




Nos, ez elégszemélyes. Nem szívesen beszélek erről senkinek. Az életem sötét korszaka csak rám tartozik. Nem volt valami fényes gyerekkorom. Mármint amit tudok róla.




- Nem nagyon emlékszem rá.- motyogtam.- A 11. Szülinapom előtti időszakomra nem emlékszem. - kicsit kínosan éreztem magamat, hogy erről kellett beszélnem.


Néma csönd volt... Nem az a kínos, inkább az a "most gondolkodnom kell".


- Neked milyen volt a gyerekkorod?- nem voltam benne biztos, hogy tényleg érdekel-e egy ilyen tapló magánélete.


- A 11. Szülinapomig csodálatos gyerekkorom volt.- szomorú mosolyt láttam az arcán.


Nem feszegettem tovább. Átakartam ülni az én ágyamra, de nem engedett el. Zavartan néztem rá.


- Tényleg idegesítő, pöffeszkedő, nagyképű és szexuálisan túltengett parasztnak tartasz?




Komolyan elgondolkodtam azon amit kérdezett. Így a fejébe égtek a szavaim? Hú...


- És te tényleg egy elkényeztetett, hisztis, beképzelt, öntelt, nagyképű libának gondolsz? - idéztem fel amit ő mondott. Elmosolyodott és csöndben maradt.


Hosszú ideig egyikőnk sem szólalt meg. Már azt hittem, hogy nem is fog hozzám szólni, de tévedtem.


- Szerintem ez csak egy álca. Tudom, hogy nem vagy ilyen.


Meglepődtem.


Leleplezte az évekig tartó hamis énemet. Átültem az ágyamra és betakaróztam.

Hogy jöhetett rá? Az évekig tartó álcámat, amit senki sem tudott leleplezni... Neki szempillantás alatt sikerült. Ennyire átlátszó lennék? De akkor a többiek miért nem vették észre?


- Hát akkor el kell szomorítsalak Styles.-mondtam- Mert én ilyen vagyok.


Lehunytam a szemem és az alvásra koncentráltam.


- Ha valóban ilyen lennél akkor nem érdekelne a véleményem és én sem.


Pff... Engem nem érdekel Harry. Álom világban él, ha azt hiszi az utálatom átalakul szeretetté. Ő sem gondolhatja komolyan, hogy pár jó szóért rögtön megszeretem?


~*~


A hátam fáj az olcsó ágytól. Bogarak mászkálnak a padlón. Huzatos az ablak és hideg van. Esni fog az eső és Harry horkolása nagyon zavaró. De legalább alszik. A tegnapi nap... Valóban aggódtam érte?

Biztos csak megijedtem. Ennyi az egész. Harry semmit sem jelent nekem.

Egyszer megmentett. Őt hívtam amikor bajban voltam.


Sóhajtok.



Kötelessége volt megmentenie. Elvégre amiket előtte csinált. És amikor megakart csókolni? Szörnyű.

Nyakig betakaróztam és a pléd alatt öltöztem át. Lehet mégis a felette lévő ágyat kellett volna választanom. Bogár mentesnek tűnik. De a legfontosabb természetesen az, hogy véletlenül se kelljen mellette átöltöznöm.

Próbálok óvatosan kisurranni, de ez lehetetlen a padlók nyikorgása miatt. Harry azonnal felkel.


Kifújom a levegőt amit idáig bent tartottam és az ebédlőbe sietek.


Minden szempár rám szegeződik. Méregetni kezdenek. Orromat fenn hordva megyek a tálcámért és a legjobban kinéző ételt veszem el az asztalról.


Egy alma.


Leültem a székre miután lefertőtlenítettem a helyet és törölgetni kezdtem az almámat. Körbe néztem, hogy honnan szerezhetek egy kést, de amikor visszafordultam Melody ült velem szemben. A lány aki lekapta Harryt a buliban.


Gúnyosan elmosolyodott.


- Nem értem mit eszik rajtad Harry.- fintorog.


- Már megbocsáss, de mit mondtál? - elönt az idegesség.


- Nem értem miért talált jobbnak téged, hogy megdugjon.


Elvette az almámat és elment.


Megdugni? Harry megdugott engem? Jézusom. Most mindenki azt hiszi, hogy lefeküdtem Harry Styles-szal?

1 megjegyzés: